Bíró Zoltán fenntartások nélkül mondja, hogy Szabó Dezső a legjelentősebb magyar írók közé tartozik. Szabó Dezső – született 1879-ben Kolozsvárott, és elhunyt 1945. január 13-án Budapesten – azért vált népszerű író-prófétából, egyszemélyes politikai váteszből magára hagyott emberré, mert hevesen elutasított minden magyarellenes és emberellenes eszmét.
Bíró Zoltán az életművet végigpásztázva nagyra tartja Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiáját, a kiadóval egyetemben az ő emlékének ajánlja könyvét. Elismerés illet mindenkit, akik azon munkálkodtak, hogy az irodalomtörténeti megítélés szemszögéből méltó helyre kerüljön az Elsodort falu, a Csodálatos élet, a Segítség! című szintézismunkákat megalkotó magyar író. Szabó Dezső dús magyar nyelvi televényből fakadóan expresszionista stílusban formálta nagyregénnyé a trianoni tragédia előzményeit, az első világháború, a totális világégés iszonyatos traumáját és az országcsonkolás következményeit. A Csodálatos életről okkal mondják, hogy a székely Csongor és Tünde regényformában, benne az író kétségbeesett erővel mond hiteles, Madách-erejű ítéletet a globalizálódó világról, s megpróbálja viszszavezetni az embereket abba a falusi székely tartományba, ahol még létezik az erkölcsös élet lehetősége – mindezt úgy, hogy megmutatja az önsorsrontás ottani lehetőségeit is.
A Segítség! egyszerre hívja föl a figyelmet a nácizmus és az internacionalizmus veszélyeire. A megdöbbentően sokrétű, regényekben, novellákban, újságcikkekben, történelmi léptékű eszszékben gazdag életművet összefogó kötet azt is igazolja, mennyire időtállók ma is Szabó Dezső legjobb írásainak gondolatai.
A karácsonyi levélben kifejti a valódi és az álliberalizmus közötti különbséget. A valódi liberalizmus a közösség érdekéért perel, ugyanakkor megvalósítja az egyéni szabadság érvényesülését faji, felekezeti és osztálykülönbségek nélkül. Következésképpen a szabad versenyben egyenlő feltételeket biztosít mindenki számára. Az álliberalizmus tagadja a nemzet létezését, antiindividuális csoportérdekeket valósít meg, és akadályozza a szabad verseny kibontakozását. Mondhatjuk joggal: ma is igaz minden sora.
Eközben az író vészharangokat kongatva ír arról, hogy a permanens ideológiai küzdelmek forgatagában magára marad, aki fölhívja a figyelmet a magyarságra és az emberiségre leselkedő valódi veszélyekre, a parasztság ellehetetlenítésére, a munkásság lezüllesztésére, a magyar kultúra hígulására.
Szabó Dezső esszéiben azt az ívet is világosan leírja, hogyan válik a felszínes világiasság, a felületes félirodalom, a bulvársajtó, az értéktelen ricsajos álzene terepévé először csonka-Magyarország fővárosa, s hogyan szorul egyre inkább háttérbe a valódi magyar és európai kultúra.
A Válasz egy magyar fiatalembernek című esszéjében attól a hazug tételtől óvja a magyarságot, hogy az átlagember tartózkodjon a politikától. A magyar parasztság, a munkásság és a középosztály politikai tudatosodásában látja az ország fölemelkedésének erejét. Milyen ismerős ideák! S ami vissza-visszatérő gondolat a kötetben, szintén fölismerés erejű: a hamis végletek között hányódó nemzet legnagyobb kárvallottjai a fiatalok, kiket minden álpróféta magára hagy. Bizony, igaza van a kötet előszóírójának: ideje lenne odafigyelni Szabó Dezső valódi üzenetére.
(Szabó Dezső Válogatott esszéi, Bíró Zoltán utótanulmányával. Magyar Napló, A magyar irodalom zsebkönyvtára, 2009.)
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
