Csütörtökön, a Tokaji Írótábor második napján Széphalomban, A Magyar Nyelv Múzeumában a magyar nyelv használata volt az előadások és munkacsoportok megbeszéléseinek központi témája. Délben az írók megkoszorúzták Kazinczy Ferenc síremlékét. Többek között Iancu Laura, Kováts Dániel, Bíró Ferenc, Pomogáts Béla, Nagy Levente, Székelyhidi Ágoston, Kelemen Erzsébet, Oláh János, Bertha Zoltán, Sarusi Mihály, Végh Attila, Báger Gusztáv és Bodó Barna beszélt és vitatkozott a nyelvhasználatról Mezey Katalin és Turczi István költő elnökletével. Az alapkérdés: hogyan finomult a beszélt nyelv irodalmivá, s hogyan hat vissza a szépirodalom a beszélt nyelvre? Mezey Katalin szavait idézve: az ombudsmantól a mobiltelefonig.
A vezérfonalhoz szorosan kapcsolódott Görömbei András Anyanyelv és a nemzeti önismeret, Jókai Anna Nyelvművészet és nyelvbűvészet, Vetési László A magyar nyelv a szórványban, valamint Vasy Géza Anyanyelv és irodalma című előadása. Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke egyebek mellett elmondta: nem azért fontos az irodalom, mert az írók szeretnének valamiből megélni. Az irodalom azok számára is nélkülözhetetlen, akik egyetlen művet sem olvasnak el, ugyanis az irodalom és a köznyelv egymástól elszakíthatatlan. A reformkorban alakult ki az a szállóige, amely szerint nyelvében él a nemzet. Sajnos ezt kezdjük elfelejteni, pedig a dolog fordítottja is igaz: a nemzetben él a nyelv. S ha ezt továbbgondoljuk, akkor ki kell mondanunk: az irodalomban él a nemzet. Ezért nem túlzás azt állítani: attól függ majd a nyelvünk állapota tíz vagy húsz év múlva, hogy milyen a mai irodalmunk. S bár a magyarságon belül alig létezik kétezer író, utóbbiak nélkül elsorvadna a nyelv.
Vasy Géza mégis úgy érzi, korai a vészharangok kongatása, hiszen Kölcsey Ferenc óta a magyar nyelv veszélyeztetettségéről beszélünk, ennek dacára nyelvünk jelenlegi tudásunk szerint legalább 3000-4000 év óta biztosan létezik. Ez idő alatt a statisztikák szerint összesen kétszázmillióan beszéltek magyarul, s ha igaz, hogy nyelvében él a nemzet, ennek a kétszázmillió embernek is köszönhetjük nemzeti létünket. Ami mégis aggodalomra ad okot, az nem más, mint a csökkenő színvonalú közoktatás és az illetékesek mérhetetlen felelőtlensége. Nem elég a mozgóképi kultúra nyelvsorvasztó hatása, az utóbbi esztendők oktatáspolitikája ahelyett, hogy ellensúlyozná, fokozza a tankönyvek nyelvezetének leegyszerűsítésével, a túl sok képpel és az audiovizuális technikai eszközök túlburjánoztatásával nemcsak a beszélt nyelv, hanem a vizuális fantázia elszegényedését. Ugyanis amíg az olvasmányélmények nyomán tágul a képalkotó fantázia – hiszen az olvasó elképzeli a hősöket és a leírt környezetet – a túlzott tévé- és filmfogyasztás készen kapott klisékbe kényszeríti a teremtő képzeletet is. Nagyon fontosak a könyv nélkül elsajátított irodalmi alkotások is, ugyanis a megtanult vers vagy prózai szöveg magasrendű nyelvi modelleket honosít meg a tudatunkban. Vasy Géza előadásának summázata: vissza kell vinni a köztudatba az irodalom nélkülözhetetlenségét.
