Vasárnap este fiától tudtuk meg a hírt: életének 99. esztendejében elhunyt Püski Sándor, aki feleségével, Zoltán Ilonával megteremtette először 1938-ban Budapesten, majd 1970-ben az Egyesült Államokban a háttérbe szorított, nemzeti elkötelezettségű magyar irodalom menedékét, hogy 1988-ban, visszatérvén Magyarországra, a Krisztina körúton építsék újjá a Püski Könyvesházat.
A gyász és a döbbenet első pillanata után első gondolatunk a vigaszé. Püski Sándor nagyszerű, 2002-ben megjelent, életművet és élettapasztalatokat öszszegző könyvének címe, Könyves sors – magyar sors értelme beteljesedett. Egy ember, akinek neve oszthatatlanul egy és azonos a XX. és az éppenhogy elkezdődött XXI. századi magyar irodalom történetével, megtért Isten birodalmába, s beteljesítette küldetését. A hófehér borítós, ébenfekete betűs Püski-kötetek ma már az értékes irodalom és a szép magyar könyv híveinek optikájával jelzik a valódi érték jelenlétét. A könyvesházban és kiadóban felsorakozott könyvek, Ablonczy László, Albert Gábor, Beke György, Czine Mihály, Csoóri Sándor, Csurka István, Erdélyi József, Móricz Zsigmond, Németh László, Nyírő József, Szabó Dezső, Sinka István, Tamási Áron, Veres Péter, Wass Albert munkái és a felsorolhatatlan mennyiségű, fölmérhetetlenül magas minőségű össztermés egy üstökösi életpálya végeredménye és egy folytatandó örökség kincsestára.
Az életútösszegzés, Püski Sándor Könyves sors – magyar sors című alkotása több, mint emlékirat, több, mint regény. Lapozgatjuk, s eközben, személyes beszélgetéseinket is fölidézve, föltárul előttünk egy modell és példaértékű magyar sors. Püskiék azért hozták létre 1938-ban a könyvesboltot és 1939-ben a Magyar Élet Könyvkiadót a Szerb utca 17. szám alatt, hogy védelmet nyújthassanak a magyar irodalom nagy mellőzötteinek. A német megszállás elleni szervezkedés után következett a szovjet-orosz diktatúra, s Püskiék számára az antikommunista szellemi harc kezdete. 1962-ben Püski Sándort börtönbe zárták. Az 1963-as amnesztia után szabadult. Feleségével és fiaival 1970-es kivándorlásuk után sikerült New Yorkban létrehozniuk a legnagyobb magyar könyvesboltot és könyvkiadót, amely az emigráció irodalmi életének is középpontjává vált.
A sikerek ellenére mindig hazavágytak. Püski Sándor szavait idézve: a hivatásukat akkor érezték kiteljesedni, amikor könyveiket 1988-tól kezdve legálisan is a hazai olvasók rendelkezésére bocsáthatták. A Krisztina körúti Püski Könyvesház és kiadó otthonává vált a magyar íróknak és az olvasóknak, ahová az ember akkor is betért legalább hetente egyszer egy kis beszélgetésre, eszmecserére, ha nem akart vásárolni. Jó szót, szíves tanácsot, vigaszt egyaránt kapott. Sándor bácsit felesége, szellemi küzdelmeinek és az irodalomért folytatott harcainak társa, Ilus néni halála után egyre kevesebbet láttuk. S most újra együtt vannak.
Életművük, a kiadó, a bolt és menedékház, és a hatalmas értékkészlet, amit teremtettek, magáért beszél. Igazolja Püski Sándornak az idei könyvhéten elmondott immár utolsó üzenetét: Csak teljes lélekkel, az olvasókat és az írókat szolgálva szabad ezt a munkát végezni. Érdemes volt ennyi évet áldozva megmaradni ennél az életre szóló hivatásnál.
Püski Sándor temetése augusztus 13-án, csütörtökön délután fél háromkor kezdődik a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.
Ferencz Orsolya: Magyarországnak is komoly figyelmet kell fordítania az űrszektorra