Élő nyelv, élő irodalom – Hagyomány és kihívás a Tokaji Írótábor mottója. Májer János polgármester köszöntője után Mezey Katalin, az írótábor kuratóriumának elnöke megnyitójában elmondta: a mottó jelzi, a tokaji és a széphalmi konferenciák témája szervesen kapcsolódik a magyar nyelv évéhez és Kazinczy születésének évfordulójához. Eredetileg úgy tervezték a résztvevők, hogy az idei tábor elsősorban az irodalmi és az élő nyelv kölcsönhatásáról szól, de a történelem beavatkozott.
Két évvel ezelőtt már Ukrajnában is hoztak olyan nyelvtörvényt, amely lehetetlenné teszi a magyar nyelvű érettségit, s így kihúzták a szőnyeget a magyar tannyelvű iskolák lába alól.
Nyár elején Szlovákiában is megszületett az a törvény, amely az ország területén bizonyos esetekben megtiltja a magyar nyelv használatát hivatalos fórumokon, többek között egészségügyi intézményekben. Immár mindkét északi szomszédunkban a magánszférába szorult Kazinczy Ferenc és Radnóti Miklós nyelvének megszólaltatása. Ugyanis ha az iskolában vagy a hivatalokban nem beszélhet a magyar anyanyelvű ember magyarul, előbb-utóbb gyengül, majd elsorvad az anyanyelvi készsége. A tavalyi tokaji tábor záró kuratóriumi ülésén az anyanyelv és az irodalmi nyelv kölcsönhatásának témáját még elsősorban az írók szempontjából, a Kazinczy- és a Radnóti-évforduló miatt tartották fontosnak. Úgy tűnik, jól választottak, mert a téma sajnos szomorú aktualitást kapott.
Az első nap plenáris tanácskozásán Mezey Katalin költő és Székelyhidi Ágoston irodalomtörténész elnökletével Jókai Anna Kossuth-díjas író-költő, Görömbei András, Vasy Géza, illetve Vetési László előadásaihoz kapcsolódtak a munkacsoportok beszélgetései. Ezeken a nyelvi öncenzúráról, a nyelvmegőrzésről és a nyelvújításról vitatkoztak az írók.
E beszélgetések summázatát Kazinczy Ferenc szellemében úgy határozhatnánk meg, hogy a hiteles nyelvművelő egyszerre törekszik a hagyományok átörökítésére és az örökös megújulásra.
origo.hu
Miért bukik a német autóipar? És hol javíthat Magyarország?
