Azt hallottam, idén két kötete is elkészült, s már szinte közvetlenül a megjelenés küszöbénél állnak?
– Az élet(fogytiglan) című kötet a napokban jelenik meg, ez azoknak az öt év alatt megszületett írásoknak a gyűjteménye, amelyek havonta jelentek meg a Moldvai Magyarság című folyóiratban. Episztolaként, levélforma műfajban írtam őket, a barátaim és az olvasóim azt mondják róluk, hogy sokkal inkább szépirodalmi írások, mint publicisztikák. A csángósággal, a kisebbséggel kapcsolatos érzéseimből, gondolataimból, érzelmeimből, félelmeimből táplálkoznak. Mindegyik a gyerekkoromnak és a régi emlékeimnek az olvasatát tartalmazza. Ez a könyv Szegeden fog megjelenni még augusztusban az Universitas Kiadó gondozásában, Jankovics Marcell illusztrációival.
– A költői esszélevelek mellett a legújabb Iancu Laura-versek sokunk által nagyon várt csokra is megjelenik?
– Ez a könyv ősszel lát napvilágot a Kortárs Kiadó gondozásában, Pécsi Györgyi irodalomtörténész szerkesztésében. Valóban arra törekedtem, hogy eredendően új versek kerüljenek bele, és bizonyos értelemben legyenek egészen mások, mint amelyeket az első két verskönyvben olvashatunk. Arra vigyáztunk a szerkesztőmmel együtt, hogy ebben a kötetben elsősorban a költészet kapjon teret és ne a körülmények váljanak hangsúlyossá, ha az utóbbiak nem is tűnhetnek el egészen (senkinél sem). A címen is sokat töprengtem, valószínűleg így hangzik majd: A régi kereszt helyén, bár ez véglegesen nem eldöntött. Kicsit kifejezi ez a cím azt, hogy a kúszás-mászás, ami az első két kötetben erősen megnyilvánult, egyfajta kényszerállapot is volt. Egy olyan hagyomány, egy olyan kötöttség, aminek a helyére remélhetőleg egy ugyanolyan értékes hagyomány kerül.
– Gondolom, latensen azért a régi hagyomány és hangnem is megmarad.
– Én semmiképpen sem szeretném, ha az „elveszem és teszek másikat a helyére” helyzet következne be, hanem azt, ha a korábbi tapasztalatokat új megfogalmazásban tudnám közreadni. A régi kereszt helyén ugyanaz a kereszt áll, de a talaj, ami tartja a keresztet, megújul(t) azáltal, hogy a kereszt továbbra is „megszenteli” a földet.
– Önmagában az is bámulatos, hogy alig két esztendő után teljesen új verseket tartalmazó kötettel jelentkezik.
– Az ember élete sűrű, sűrűsödik. Sokan vallatnak, kérdeznek. Ezek a helyzetek kényszerítenek arra, hogy gondoljam végig sokszor, naponta, mi történik velem, a csángósággal, az irodalommal, a vallással. Innentől már csak a lustaság, vagy annak legyőzésének kérdése, hogy az ember leírja, amit elmond egy színpadon, vagy ami megszületik egy rádióbeszélgetésen. A szereplések, nyilvános beszélgetések gyakran úgy végződnek, hogy hazamegyek és verset írok. Ugyanakkor sokat olvasok, szeretem a kortárs irodalmat, ami szintén megszólít, s illik rá válaszolni. Rémisztő állapot a költőiség, sokáig nem születik vers, egyfajta téli álmot él akkor az ember, nincs létérzéke. Aztán feltámad a toll, felébreszti a lelket és szól: megérkezett a vers! Egymás szemébe nézünk és minden rosszat elfelejtünk.
origo.hu
Így erősítheted otthon az immunrendszered és a keringésed
