Bűntelenek és büntetlenek

Fiatal, de már ismert szerzők készülő szépirodalmi műveiről érdeklődve került a kezembe egy olyan regény kézirata, amelynek cselekménye közvetlenül érint bennünket, itt és most, Magyarországon élő állampolgárokat. Borbély László munkája köztünk, napjainkban játszódik. Az író tavaly szeptemberben elsőként érdemelte ki a Falu Tamás irodalmi díjat, majd a Lyukasóra című lap főmunkatársa lett, a közelmúltban fejezte be Büntetlenek című regényét, amelynek témája a fiatalkorú bűnözés és az iskolákban elkövetett erőszakos cselekmények. A történet nyomán készülő forgatókönyvből András Ferenc rendező szeretne filmet forgatni.

A kézirat cselekménye olyannyira érzékletes és – sajnos – aktuális, hogy muszáj megkérdeznem: volt része közvetlenül kiváltó élményben?
– A könyv megírásának egyik előzménye az volt, hogy néhány évvel ezelőtt a villamosmegállóban egy fiatalokból, inkább még gyerekekből álló banda a szemem láttára majdnem kirabolt egy másik kisfiút. Ha nem lépek közbe, talán meg is teszik, a többi felnőtt ugyanis csak állt közönyösen. A könyvet azért írtam, hogy felhívjam a figyelmet a gyermekkori és fiatalkori bűnözés tényleges válságára. Beszéltem erről több tanárral, pszichológussal, szociális munkással, rendőrrel, sportedzőkkel, fiatalkorú bűnözőkkel. Így alakult ki a végleges mondanivalóm, amely egyben társadalomkritika is a hétköznapokról, egy szeretet nélküli és közönyös társadalomról, a bűncselekményeket elkövető fiatalok hosszú távon áldozatai is az eseményeknek. A cselekmény kibontása során ábrázolom azt is, hogy milyen környezetben élnek a főbb szereplők, hiszen ez szorosan összefügg magatartásukkal, és részben megmagyarázza azt, hogyan válik valakiből bűnöző fiatalkorában.
– Sajnos, ha nem is feltétlenül menthető, de magyarázható az emberek látszólag közönyös viselkedése, amelyet a félelem motivál. Az ön regényének pozitív főhőse is közvetlenül életveszélybe kerül?
– A helyszín egy általános iskola valahol a fővárosban, a főszereplő Csontos Ferenc testnevelőtanár és ökölvívóedző, akinek magánéleti tragédiája az, hogy a fiát és a feleségét egy augusztus huszadikán kitört viharban elveszítette. Bezárták az iskolát, ahol eddig tanított, átmenetileg biztonsági őr volt. Ősztől újra a hivatását gyakorolhatja az általános iskolában, ahol rájön, hogy egyik tanítványa, egy fiatalokból álló banda tagja, és önerőből próbálja megmenteni a fiút a bukástól. Eleinte félreismeri, befogadja tanítványai közé az edzőterembe, de a fiú igazi küzdőtere nem a ring, hanem az utca, rászokik a drogra, majd rálő a tornatanárra.
– A regény végére ön az elmúlt esztendő végén tett pontot. Az úgynevezett illetékesek állandóan hiányolják azokat a szépirodalmi műveket, amelyek közvetlenül korunkról szólnak. Azt hinnénk, kapva kapnak egy hasonló munkán. Ehhez képest a kézirat még mindig csak kézirat. Talált már kiadót?
– Mint tudjuk, ez itt és most sajnos nem elsősorban a kiadókon múlik. A regényre szerződést kötött a Kráter Műhely Egyesület, ám eddig szépirodalmi pályázaton nem sikerült pénzt szerezni a kiadáshoz, így a könyv idei megjelenése bizonytalan, pedig jó lenne, ha legalább a karácsonyi könyvvásáron olvasóközelbe kerülhetne. András Ferenc rendező szeretne játékfilmet készíteni a történet nyomán, a forgatókönyvet közösen írnánk, ám eddig hiába pályáztunk a megfelelő fórumokon, mindenütt elutasították tervünket. Jogos a kérdés, számomra is megdöbbentő az, hogy a gyakorlatban a döntéshozók ennyire érzéketlenek, ha valaki napjaink kríziseit akár filmben, akár regényben szeretné ábrázolni.