„Minden cigány úgy védje magát, ahogy tudja ”

Amíg rá nem mutatnak a kislétai gyilkosra, mi meg nem nyugszunk! Azt se tudjuk már, mi az alvás és az evés, csak a cigányokban bízunk – ilyen vélemények hallatszanak Kislétán, a legutóbbi romagyilkosság helyszínén és más cigánysorokon. A kisebbségiek a debreceni elfogások után is pánikban vannak, az egyik cirkál, a másik az őrtűznél ül, a harmadik befalazza ablakát. A tömegpszichózis része, hogy sokan éjjel-nappal gyerekestül az utcán vannak, s egy házban húszan-harmincan is összeverődnek éjszakára.

Jobb velünk a világ! Sólyom László köztársasági elnök tegnap a Sándor-palotában fogadta a „Jobb velünk a világ! 2009” program szervezőit, akik az idén a roma gyerekek felzárkózásának fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. A program 2007-ben indult útjára, annak keretében a Nemadomfel Együttes és a támogatók 2008-ban jótékonysági koncertet tartottak az államfő és két hivatali elődje feleségeinek fővédnökségével a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára. Az idén a Papp László Budapest Sportarénában, októberben tartandó jótékonysági koncert bevételeit Szendrőlád település iskolája és óvodája javára ajánlják fel. „A program azonban nemcsak a közel 800 szendrőládi óvodás és kisiskolás roma gyermek tehetséggondozását tűzte ki célul, hanem az elfogadás és a szeretet jegyében személyes kapcsolatokat épít ki a többségi társadalom és a cigányság között, hiszen a rendezvényre érkezőket budapesti családok látják vendégül majd” – írta közleményében az államfő hivatala.

Puskaporos hordót érzékel, aki a nyírbátori kistérségbe látogat. Kislétán augusztus elején lőttek meg egy édesanyát és annak kislányát, akik közül csak utóbbi él. Augusztus közepén Nyírlugoson cigány önkéntes „figyelőszolgálatosok” baltái, gereblyéi meredtek egy terepjáróból kiszállított magyar társaság felé, épp hogy megúszták. Nyírpilisen viszont a cigány többségű helyi polgárőrség kocsijának betört ablaka fokozta a pánikot a romák körében. A környékbeli cigányok Kisléta óta sem felejtik, hogy tavaly ilyenkor, Piricsén lábon lőttek egy aszszonyt, s hogy a másik kistérséghez tartozó, de szintén közeli Tiszalökön az idén áprilisban lőttek le egy kisebbségi férfit.
Nyírségi látogatásunk előtt egy nappal űzték el a kilétai cigánysorról az egyik baloldali napilap munkatársát. Nekünk sikerült bizalmat ébresztenünk Kislétán, s „támaszpontot” a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnökének lakásán találtunk.
– A temetés után kezdték el a járőrözést az addig halottvirrasztó cigányok, kétezer forintokat dobnak össze benzinre – mondja Magyar Györgyné, a kislétai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. A fiatal nő férjével együtt elsorolja, hol vannak ilyen önkéntes járőrcsapatok. A tragédia emlékével terhes Bocskai utcában háromautónyi cigány férfi, a Gyöngyvirág és Béke utcában egy, a Vöröshadsereg utcában további egy teli kocsi védi éjjelente a rettegő etnikum többi tagját. Merthogy helyben senki sem biztos abban, hogy azok kerültek dutyiba, akik itt voltak Létán. A helyi romák nem zárják ki egészen, hogy e legutóbbi gyilkossághoz is közük volt az elkapottaknak, de úgy vélik, a megkezdődött büntetőeljárás aligha terjed ki a gyilkosságok valamennyi főszereplőjére.
– Egy évig, de még Kisléta után is két-három hétig semmi nyom nem volt, aztán hirtelen kisteherautóval hordják be a bizonyítékot? – ingatja a fejét Magyarné.
– Valami nagykutyának is kell a gyilkosok mögött lenni, valakinek a parlamentben vagy a milliárdosok között – mondják többen is a Gyöngyvirág utcában ácsorgó oláhcigányok közül. Délután négy óra, visszaértek a munkából azok, akik a nagygazdálkodó polgármester, a nemrég adócsalásért elítélt Pénzes Sándor „bandájában” törték a dohányt.
– Harmincan laknak most a házamban a rokonságból, összevissza, szőnyegen. Hajnal háromkor tudunk elaludni, de hétkor már indulunk a dohányba – közli Klári néni, aki az ablaka alá kötötte nagyobbik kutyáját. Idős nyugdíjasként is azért vállal napszámot, hogy megcsináltassa a kerítését és ablakára a rácsot a közeli gyilkosság után. Csak hát kevesli az ötszáz forintos órabért, és azt, hogy nagyon hajtják őket az ültetvényeken. Valamelyik nőrokona közli, ők nem törődnek azzal, sorozatgyilkosság volt-e az országban vagy sem, csak akkor nyugodnának meg, ha kimondja a rendőrség, megvan a létai gyilkos. A szabadcsapatszerű járőrözést pedig minden asszony helyesli:
– Itt nincsenek lopások, itt csak embert öltek, mert cigány. Hát most már minden cigány úgy védje magát, ahogy tudja!
Jön az egyik napszámos brigád vezetője, Ibolya, egy erősebb testalkatú asszonyság. A cigány kisebbségi önkormányzat elnökének férje megállítja, mondja már el nekünk is, miért tett vaslemezt az ablaka helyébe (míg más létai cigányok téglákkal falazták be ablakaikat).
– Hát azért csináltam, mert mi is félünk, és úgy vesszük észre, a temetés után két nappal már megint eltűnt innen a rendőrség.
Magyar Györgyné kisebbségi vezető nem ajánlja, hogy akár kocsival vagy gyalog felkeressük Kisléta romagyilkosságtól elhíresült utcáját. Oda még mindig nem tanácsos idegeneknek bemenni, de a Gyöngyvirág utcaiak egyike, a fiatal vállalkozó Sanyi bemelegíti kedvünkért a Skodáját. Világossá válik, hogy rajta kívül más nem is kalauzolhatna végig minket a Bocskai utcán. Nem is annyira azért, mert ő a megölt aszszony első unokatestvére. A szűkebb gyászoló család neki is alig mond el bármit a fejleményekről, még az életben maradt kislány hogylétéről sem. Ez a fiatalember azért lehet az egyedüli biztonságos vezetőnk, mert ő a „járőrözők” fő szervezője, vezére, aki másokkal ellentétben nem egy, hanem három éjszakát vállal egy héten.
– Mások nem mertek ezzel a járőrözéssel elindulni, aki tudott, gázpisztolyt szerzett. Hát gondoltam, én megpróbálok valamit… Mi nem szállítunk ki, nem igazoltatunk magyarokat, egy-két szót maguktól is váltanak velünk, akik erre járnak és nincs takargatni valójuk, de a gyanús kocsik rendszámát felírjuk – határolja el magát Sanyi a gávavencsellői, nyírlugosi és még több helyen esett kirívó túlkapásoktól.
A fotózást nem ajánlja, de megmutatja azt a lelakatolt, piros cserepes házacskát, ahol a hazai magyar–cigány viszonyt talán leginkább mérgező romagyilkosság történt. A dermesztő esetre csak a kerítés betonalapjára helyezett, kiégett örökmécsesek utalnak.
Sanyi az utca egy más pontján engedi, hogy lehúzzam az ablakot, és szót váltsak egy Petinek szólított fiatal apával, aki karon ülő gyermekét tartja. Bár rengetegen állnak, szúrósan tekingetnek felénk, csak Petiék szépen felöltöztetett babája mosolyog. Az apából nem lehet többet kihúzni, csak annyit, hogy a valódi létai gyilkos elkapására vár. Kísérőnk rámutat egy csíkos blúzos nőre, aki komoran sétál Sanyi autója felé. A lelőtt anya egyik édestestvére a nyolc közül.
A szomszédos Nyírbogát szélén van egy kis fenyves, éppen a Mező Ferenc utca és Móricz Zsigmond utca nevű, egymásra merőleges cigánysorok összefutásánál. Az ilyen nyírségi saroképületek, erdőszéli utolsó cigányházak környékén véget nem érő roma találkozók vannak manapság, amelyeken minden generáció képviselteti magát. Az őrtűznél álldogálók közül elém perdül a hatéves Dávidka, egy jókora husánggal hadonászva:
– Én este ilyenekkel jövök ki!
Timi, az édesanyja, az utolsó ház lakója arról beszél, gyermekei sem tudnak aludni éjszakánként, úgy tartanak a romákat ledurrantó bőrfejűektől.
– A cigányok feszültek, egyre rosszabb állapotban vannak, annyian nyüzsögnek éjszaka a telepeken, mint a hangyák, a rendőrség sokat nem látogat erre, magára vessen, ha valaki a végén idegi kimerültségében magyart öl – magyarázza Tejfel László, a bogáti cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, a kistérség cigány önkormányzatainak közös képviselője. – Ez a helyzet nem alakult volna ki, ha a kormány meg a rendőrség tisztességes, és az állampolgárai biztonságára odafigyel!
A közeli Nyírpilis központjában előbb azt az öreg polgárőri Mercedest tekintjük meg, amelynek hátsó ablaka rejtélyes okból betört múlt péntekre virradó éjszaka. Farkas Árpi, az akkori fiatal sofőr hangsúlyozza, Nyírpilisen sok éve van már roma többségű polgárőrség, ők aztán nem önbíráskodtak soha, most mégis lövedéket operáltak ki az autóból. Megtekintjük azt a leharcolt pilisi cigány telepet, ahol már egy lakónak sincs áramszolgáltatása. Egy másfél méter magas, tapasztott falú, bot- és linóleumfedelű bungaló előtt röviden azon meditálunk, a kormány szemfényvesztésnek bizonyuló cigánytelep-felszámolási programja vagy a kisebbség szerint is rejtélyes roma gyilkosságok mélyítik-e jobban a konfliktust közös hazánkban.