Tükörben a halál. Érzékletes és találó címet adott Kurucz Gyula lélektani realista nagyregényének, amelynek bemutatója holnap este hatkor lesz a Magyar Írószövetségben. Az író az összegzés igényével szól saját eszméléséről, fejlődéséről, családjának történetéről, valamint a XX. századi Magyarország históriájának általa közvetlen és közvetve, a családi legendáriumból megélt, illetve megismert szeletéről. Danit, az íróvá és kultúr-diplomatává korosodott egykori kisfiút, a debreceni egyetemi hallgatót, majd a Kádár-kor pokolbugyraiban vergődő gondolkodó embert rokonszenvessé teszi, hogy a legreménytelenebb korszakokban sem adta fel a küzdelmet.
A regény időben és térben imponáló ívet magában foglaló cselekményét keretbe foglalják a találkozások a kórházban, több stáción keresztül és lassan, de biztosan a halál birodalma felé hajózó édesapával. Analitikus, visszapillantó szerkezetben, filmes terminussal: flashback-technikával, mozgóképes érzékletességgel pörögnek előttünk a főhős életének meghatározó pillanatai. A vasakaratú, talpig becsületes egykori falusi jegyző apa, a szépségét idős korában, szinte haláláig megőrző, pedagógus édesanya a maguk emberi gyarlóságukkal körülindázott, mégis szilárd erkölcsi alapokon nyugvó tisztességes életútja szellemi muníciót ad az egyre korosodó főhősnek is. Tükröt tart elé az emlékeket megidéző gondolkodás-felejtés mechanizmusa és a haldokló apa egyre homályosuló tekintete is. És egyre élesülő képekben sejlik föl a múltból és a jelenből az a bizonyosság is, hogy a főhős is egyre közelebb van ahhoz a tartományhoz, ahonnan eddig a világtörténelem során csak egyszer tért vissza utazó. Drámai és életvidám, lehangoló és fölemelő pillanatképek sorozata vonul el az olvasó előtt a nagyszülőkről, az oldalági rokonokról, vidékiekről és fővárosiakról. Szerelmekről, válásról, az új házasság idill pillanatairól, az utazásokról, a gyermekek születéséről. És mindenekelőtt arról a döbbenetes tényről, hogy az úgynevezett középosztályból származó gyerekek még a puhának hazudott Kádár-korszakban sem tudtak igazán a tehetségükhöz mért helyet elfoglalni sem a társadalomban, sem a művészeti élet hierarchiájában.
A hatalom nem érte be kicsinyke látszatkompromisszumokkal sem. Annak, aki nem lépett be a pártba, s nem volt hajlandó besúgóvá válni, nem termett babér. A regény azzal is szembesít bennünket: eltekintve kisebb szünetektől, attól a világtól még mindig nem szabadultunk meg. Megindító és fölemelő a befejezés. Az ’56-os forradalommal, a megtorlással, az apa és az anya halálával zárul. A regény azt az Arany János-i bölcsességet sugallja: a sok szenvedés, a kudarcok és a kiharcolt sikerek együtt fölemelővé tehetik életünket.
(Kurucz Gyula: Tükörben a halál. Kairosz Kiadó, 2009. 316 oldal, 2800 Ft.)
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében