José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke a közelmúltban azt mondta, „az EU létének értelme, hogy az európaiak jogait védelmezze, és segítse a társadalmi haladást”. A magyar mindennapok tanúságát figyelembe véve az ilyen szövegek nem emlékeztetik önt azon egykori szovjet vezetőkre, akik szerint a kommunista tábor „békeharcot” folytat? Vagy hagyjuk figyelmen kívül a tényeket, mint hogy az unió a Szlovákiában őshonos magyarok jogait lepöcköli?
– Az Európai Unió nem a Szovjetunió. De minden szervezetnek rombolja a hitelességét, ha cselekedetei és szavai nincsenek összhangban. A múlt héten egy konferencián Barroso programjáról beszélve nem is úgy általában említette az emberi jogokat, hanem azt mondta, az EB védelmezi a kisebbségeknek a jogait. Ugyanakkor az EU-nak jogi eszköze alig, politikai szándéka pedig még kevesebb van arra, hogy a kisebbségi jogokat védelmezze. Ma az uniós tagországok többsége Romániától Spanyolországig nem érdekelt abban, hogy olyan ügyek, mint a nemzeti kisebbségek jogai, közös európai ügyekké váljanak. Nekünk viszont sokakkal szemben érdekünk. Egyébként az elmúlt napokban többször is beszéltem Barrosóval és a biztosokkal a kisebbségi kérdésekről.
– Ugye, Barroso nem szórt hamut a fejére, amiért úgy viselkedett, mint azt a magyar nyilvánosság is megtapasztalhatta?
– Arra kértem, hogy a jelenleginél pozitívabb kisebbségpolitikát folytasson. Barroso személyében olyan bizottsági elnökkel állunk szemben, aki eddig nemigen állt ki a magyarországi és határon túli jogsértések ügyében, de úgy gondolom, hogy erőnkkel – amellyel a magyar választók felruháztak bennünket – nyomást tudunk gyakorolni rá.
– Ha minden körülmény összejátszik, beleértve egy esetleges ismételt ír nem szavazatot a lisszaboni szerződésre, megtörténhet, hogy nem a Bajnai-kormány, hanem – ha megválasztják önöket – önök jelölhetnek biztost mondjuk Kovács László vagy Veres János úr helyett?
– Barrosónak arra is kell gondolnia, hogy ha egy számunkra – vagy mondjuk úgy, a következő kormány számára – elfogadhatatlan biztost nevez ki, akinek személye egy öt éven át tartó konfliktus forrása, az nagyon kontraproduktív. Hiszen az elmúlt években állandóan azt hallottuk, hogy az Európai Bizottság a kormányokkal dolgozik együtt, azaz „nyerjétek meg otthon a választásokat”, mondogatták, és akkor sima együttműködést eredményez az általatok kinevezett biztos.
– A Bajnai-kormány joga a biztos jelölése.
– Ez igaz, de ez interaktív folyamat, amely nem ér véget azzal, hogy X. Y. legyen a biztos, hanem erről tárgyalni kell.
– Ne ködösítsünk. Megtörténhet, hogy önöknek adott esetben Veres Jánossal vagy Kovács Lászlóval kell dolgozniuk?
– Igen. Ez megtörténhet.
– És egy ilyen esetben – tekintettel az unió és hazánk közötti súlykülönbségre – önök húzzák majd a rövidebbet, nem?
– Mi vagyunk a legkevésbé érdekesek, de Magyarországnak nem érdeke a folyamatos konfrontáció. Főleg most, amikor ennyire korlátozott az ország cselekvőképessége.
– Az európai szocialisták feje, Poul Nyrup Rasmussen szeptember 9-én Barrosónak írt levelében azt hányta a szemére, hogy talpraállítási terve csődöt mondott, mert a válság kirobbanása óta nyolcmillióval 22 millióra ugrott a munkanélküliek száma az EU-ban. Ez a szemrehányás helyénvaló?
– Rasmussen úrnak nem szabadna elfelejtenie, hogy hány elvtársának a segítségével jött össze ez a plusz nyolcmillió munkanélküli. Mint a spanyol Zapatero, a szlovák Fico úr, netán a magyar Gyurcsány–Bajnai urak segítségével, akik ugyancsak beleadtak anyait-apait e nyolcmillió többlet eléréséhez. Míg a jobboldali Franciaországban, Németországban és sorolhatnám a többi, jobboldali vezetésű országot, a válságot jobban kezelték. Nem is szólva arról, hogy az EU-nak igen kis befolyása van a foglalkoztatásra.
– A nagy tekintélyt kivívott brüsszeli Bruegel kutatóintézet az Európai Bizottságnak a napokban nyilvánosságra hozott ajánlássorozatában azt írta, megtörténhet, „a mostani válságra úgy emlékezünk majd, mint amikor Európa gazdaságilag és politikailag is visszavonhatatlanul elvesztette a talajt a lába alól”. Érzése szerint tényleg ilyen súlyos a veszély?
– A gazdasági válsággal kapcsolatban nem vagyok ennyire pesszimista. Abból az unió ki fog lábalni. Az európai országok elindították válságkezelő programjaikat. Beruháztak, új munkahelyeket hoztak létre. Sarkozy elnök azért indított lakásépítési programot, mert azt mondta, hogy ha hagynák lelassulni az építőipart, az ott kieső dolgozók nem vásárolnának, nem fizetnének adót, majd munkanélküli-segélyre szorulnának, ami többe kerülne a költségvetésnek, mint az építőipar ösztönzése. Magyarország ezzel pont ellenkező irányban indult el. Megszorításokkal, piacszűkítéssel, a kis- és középvállalkozók lehetőségeinek csökkentésével. Alapvetően én inkább értékválságot látok, amiből jóval nehezebb kikászálódni, mint a gazdasági válságból. Abból a mohóságból, abból a korlátok nélküli, szabályozatlan helyzetből, amelyben a lobbik kiharcolták maguknak a szabályozatlanságot. Hogy ne kelljen adózniuk, ugyanakkor a legnagyobb profitot beszedjék, miközben a legnagyobb szabályozatlanság uralkodjék a pénzügyi szektorban úgy, hogy a szegény kis- és középvállalkozásokat a likvidálásig agyonszabályozzák. Ennek az értékválságnak van egy másik vetülete. Ez pedig öszszekapcsolódik a mi kisebbségi válságunkkal. A térségünkben élő kisebbségi kérdést Európa máig nem értette meg, ugyanis ha megértette volna, akkor elkezdett volna keresni olyan megoldást, amelyik globálisan is foglalkozik a nemzeti kisebbségek kérdésével. E térségből már két világháború indult ki éppen a kisebbségi konfliktusok megoldatlansága miatt. Így tehát már csak a maga érdekében, önvédelemből alakít ki olyan mechanizmusokat, amelyek ezeket az ügyeket nem hagyja pusztán nemzetállami megoldásokra. A tét tehát az, hogy meg kell előzni azt a veszélyt, amelyet a szlovák–magyar konfliktushoz hasonló összefüggések jelentenek az unió puszta létére.
– Szeptember 8-án az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa arra sürgette az uniót, hogy egy-egy nemzet jólétének és életminőségének a valóságot az eddigieknél jobban tükröző mérésére az EB környezetvédelmi és szociális indikátorokkal egészítse ki a hazai össztermék, a GDP mutatóját, merthogy a „boldogság” igen fontos tényező egy ország fejlettségének mérésében. Ahhoz képest elég hosszú utat tettünk meg, hogy a magyarországi balliberális lapok nemegyszer lefitymálták a Himalájában fekvő Bhutánt, ahol az egy főre jutó boldogságot tartják a legfontosabb mértékegységnek. Bhutánban egyébként hivatalos helyre kötelező népviseletben belépni. Tiszta nácik, nem, delegációvezető úr?
– Ez egy új keletű gazdasági teória, amely számszerűsíthető gazdasági adatok mellett más, humánusabb szempontokat is mérlegel. Nagyon szimpatizálok ezekkel az elméletekkel. Nagyon bízom benne, hogy az EU ki fogja egészíteni a saját mérési rendszerét. Például olyan szempontokkal is, amelyek a hosszú távú dimenziókra is gondolnak. Mert a boldogság része az, hogy a gyerekek helyben tudnak-e iskolába járni, van-e ott orvos, postahivatal és a többi.
– Ha Demszky kivágja a még megmaradt fákat Budapestről, akkor az eladott rönkökkel növeli a GDP-t, de a város még inkább olyan arculatot kap, mint amit annak az SZDSZ-es vezér húsz éve megformált.
– Pontosan. És a jövő generációk érdekében kell bevezetni olyan mértékeket, mint amelyeket eddig szándékosan kihagytak eddig a mérésekből.
– Szeptember 9-én a Világbank 183 országot rangsorolt aszerint, hogy hol a legkönnyebb vállalkozni. Az első helyezett már harmadik éve a jobboldali tekintélyelvű Szingapúr, a második a kommunista Kínában lévő Hongkong. Őket a rend és a központilag irányító és tervező állam eszménye is összeköti. Hol van már a tavalyi hó, amikor a nyugati világ vezető közgazdászai azt állították, hogy a vállalkozás szabadságához létfeltétel a demokrácia megléte. Mi egyébként a 47. helyen állunk.
– Én demokrata vagyok, és azt gondolom, hogy az emberi boldogsághoz szükség van demokráciára. Nem cserélném be a szabadságot egy precízen működő falanszterre. Így a jólét és a szabadság között igazán van összefüggés, de talán nem olyan, mint amit doktrinálisan korábban mondtak. Magyarországnak éppen az a problémája, hogy a demokrácia sérült. Azért előznek meg bennünket az említett országok is, mert miután kivívtuk a szabadságot, nem vigyáztunk rá, és az ellenőrizetlen hatalom csődbe taszította az országot.
– Ön szerint ha az embereknek egyfajta fausti választásként lehetőséget adnánk arra, hogy elcseréljék a mai, tökéletlen demokráciát egy jóléti tekintélyelvű államért, mit felelnének?
– Ez nem valós választási lehetőség, mert Magyarországon sérült a demokrácia…
– Magyarországot az ország szövetséges kormányai és a nyugati sajtó demokratikusnak tekinti…
– Tudjuk, hogy nem így van…
– Talán tegyenek erőfeszítéseket, hogy ezt megmagyarázzák nekik…
– Egy olyan országról van szó, ahol mind a demokrácia, mind a gazdaság romokban van. Ezt mi tudjuk, hogy így van. Papíron persze sok a ködösítés és a propaganda.
– Nem érzi, hogy egy kicsit elefántcsonttoronyba zárta magát? Hozzon el egy szingapúrit Budapestre, és kérdezze meg, hogy cserélne-e rendszert és gazdaságot. És dobjon le ejtőernyővel a Nagykörúton találomra felkapott tíz magyart a szigorú vezetésű, de mosollyal tele Szingapúrban, hogy utána feltegye ugyanezt a kérdést.
– Én politikus vagyok. Engem magyar választók küldtek Brüsszelbe, és azt szeretném, Magyarországon ne sértsék meg állandóan az alapvető jogokat és egy olyan országot, ahol demokratikus folyamatban születnek a válságból kivezető gazdasági döntések, amelyek elhozzák a felvirágzást. Az állam ma nem ott erős, ahol kellene, hiszen sem a versenyt nem képes szabályozni, sem a rendet nem tudja garantálni.
– A Világgazdasági Fórum szeptember 8-án megjelent versenyképességi világranglistáján Magyarország az 58., Azerbajdzsán az 51. Ha a Fidesz alakíthat kormányt, mit tesznek, hogy e téren legalább behozzuk a rothadásig korrupt, önkénnyel és terrorral irányított bakui rezsimet?
– Egy jövendő Fidesz-kormánynak az ország gazdaságát rendbe kell hoznia, valamint értékrendje szerint újjáépítenie, és megszabadítania a korrupciótól. Egy világos, egyértelmű gazdaságpolitika – ami szöges ellentéte a mostaninak – az országot fel tudja emelni. Minimális programként Azerbajdzsánt le fogjuk hagyni. De ennél messzebb kell tekintenünk.
– Ön, ugye, meggyőződéses antikommunista?
– Igen.
– Ha lesz Fidesz-kormány, eltakarítják a Szabadság térről azt a visszataszító szovjet emlékművet, amely minden jóérzésű embert a kommunista zsarnokság négy és fél évtizedére emlékezteti?
– Nyerjük meg először a választásokat. De azt gondolom, hogy a múlttal való, korábbinál keményebb szembenézés a következő Fidesz-kormány hitelességének is a mércéje lesz.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
