Herta Mülleré a Nobel

Tegnap délelőtt, óramű-pontossággal tizenegykor jelentette be Stockholmban Peter Enghud, a Nobel-bizottság jelenlegi főtitkára a hírt, ami napok, hetek óta izgatja a világ összes irodalomrajongóját: Herta Müller Bánságban született német írónő kapja az idei irodalmi Nobel-díjat „költészetének sűrűségéért és az elnyomott vidékeket őszintén bemutató prózájáért”.

Herta Müllernek, az 1935-ben, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban született írónőnek eddig egyetlen regénye jelent meg 1995-ben magyarul: A rókák csapdába esnek. Aki olvasta a könyvet, esetleg éppen akkor, amikor a kiemelkedően tehetséges német írónő a budapesti nemzetközi filmfesztiválon járt, nem mindennapi élményben részesült, bár Herta Müller sűrű, szürrealisztikus nyelvezetével, költőien abszurd gondolatvilágával nem könnyű megküzdeni.
Az írónő a különféle nyelvek közti metakommunikáció nagy mestere. Olyan vidéken született, ami Bánság néven egykor Magyarországhoz tartozott, ma Románia területén található, ahol Herta Müller gyermekkorában mindenki német anyanyelvű volt. A cselekmény Ceaucescu vörös fasiszta diktatúrájának sűrűjébe viszi az olvasót. Ebben a világban életre szóló kapcsolatokat szakít szét a tény, hogy az emberek egy része nem alkuszik, más része viszont bármire hajlandó az érvényesülésért. A regény főhősnőjének megrendítő fölismerés, hogy legjobb barátnőjéből securitatés ügynök lett, s egyre inkább nyilvánvaló, hogy a romániai román, magyar, német anyanyelvű társadalom lehallgatottakból és lehallgatókból áll. A címadó, csapdába esett rókát is csak holtan láthatjuk e szörnyű világban, egy sivár panellakás padlójának díszeként. De még a valódi természetéből kifordított, egykor mindenkinél okosabb, ravaszabb vadból megmaradt prémet is csonkolgatja valaki. A lakásba behatoló ügynökök így jelzik a jobb sorsra érdemes hősnőnek, hogy „valaki figyel, még a saját lakásod bezárt ajtaja mögött sem lehetsz egyedül”.
Az írónő a saját bőrén érezte a diktatúra iszonyatát. 1976-ig germanisztikát és romanisztikát tanult a Temesvári Egyetemen. 1984-ben a publikációs tilalom ellenére megjelent Németországban a Niederungen című elbeszéléskötete. Ekkor a Securitate rászállt, próbálta sikertelenül beszervezni. Amikor 1987-ben férjével együtt Németországban letelepedett, már ünnepelt írónak számított. Sorra jelentek meg prózai és verses remeklései, többek között A király meghajol és gyilkol című önéletrajzi regény. Műveinek vezérmotívuma, hogy a diktatúrában a nyelv sem azonos önmagával. Herta Müller olykor értelmetlen halandzsáig fokozott szürrealista stílusa híven fejezi ki, hogy az emberellenes hatalomnak külön beszédmódja van. Műveinek határtalan nyelvi ereje, az elnyomottak iránti együttérzés páratlan színvonalú megjelenítése okkal érdemesíti őt a legmagasabb irodalmi díjra.