Éppen Szamosvári Gyöngyvér és Zanotta Veronika próbálja a Levél a föld alól című Hervay Gizella-estet a színházban, lármafával, gardonnal, táltosdobpergéssel. A november közepéig látható jubileumi kiállítás mottója egyben rendezői ars poeticája is: „A szimbólumok kiszaladnak alólunk, vagy mi menekülünk előlük. Így aztán a színházunk is bizonytalan. Íme, a színház maga az élet. A születés és a halál az egyetlen tény, amiben részesülhetünk, és hogy közte mi van, az a titkok titka.”
A régi előadásokat, elhunyt pályatársakat megidéző fotók, jelmezek, maszkok egy-egy stációjára a színház jelképe, totemállata, a csiga vezeti a nézőt. A csiga átmászik a beretva élén is, meséli a rendező, és a Térszínháznak ezt gyakran meg kellett tennie.
Első munkájukat, a Medvetánc oratóriumot 1969 őszén–telén próbálták, 1970-ben mutatták be a Csepeli Munkásotthonban. A mű az első, a versszínpadi korszaknak is nyitánya volt. Eszmei középpontjában Weöres Sándor négy sora állt: „Egyszerre két este van / Mindkettő csak festve van / Harmadik az igazi / Koldusként áll odaki.” Ezzel summázták a németek alól felszabadult és a Vörös Hadsereg által megszállott ország helyzetét. Ama nyitány és a mai Hervay Gizella-est között volt nyolcvanhárom előadás, az esti premier a nyolcvanötödik bemutatójuk lesz.
Nehéz volt a pályakezdés. Kezdeti korszakukat a versszínpadi jelleg határozza meg, munkájukat a Csepeli Munkásotthonban honismereti szakkör paravánja mögött kellett elkezdeni, mert Bucz Hunor egy korábban betiltott munkája miatt rendező nem lehetett. 1972-ig tűrték őket, egy-két előadás után minden kompozíciójukat leállították, ahogy a Medvetáncot is. Rövid ideig élt a színpadon a Befed ez a kék ég című versszínpadi összeállítás, amely a Halotti beszédtől Zrínyi költészetéig számos művet magában foglalt. Ma már hihetetlen, hogy bár a közönség a címadó verset háromszor visszatapsolta, a darabot betiltották azzal az indokkal, hogy „nyilvános hittanóra”. A valódi ok az volt, hogy a török megszállást sirató versekről mindenkinek az 1956-os forradalom vérbe fojtása jutott eszébe. A rossz lelkiismeret ott is áthallásokra talált, ahol esetleg nem volt célzatos a rendezés: már a Csongor és Tünde bemutatójától is féltek. A Balladák könyve szertartásjátékukat a Ganz-Mávag Művelődési Házban kellett előadni. Aztán tovább költöztek a MOM-ba, majd Újpestre, a Derkovits Ifjúsági Klubba. Ott amatőr színházzá alakulhattak, mert nyertek egy Országos Közművelődési Tanács által kiírt pályázatot színjátszóműhely megalapítására.
A második korszak, az amatőr színházi működés jelenős előadása volt 1983-ban Weöres Sándor művének, A kétfejű fenevadnak az ősbemutatója. A tiltó reflexek itt is működtek, onnantól kezdve Újpesten csak tanfolyamokat tarthattak. Nem csüggedtek, számos tehetséges fiatalból neveltek versszerető embert, akiknek egy része azóta a Térszínház tagja. ’86-ban azzal száműzték a társulatot Óbudára, a Fő tér 1. szám alá, hogy az újpesti épület tatarozásra szorul – akaratlanul is jót tettek velük, hiszen a Térszínház azóta is itt működik.
1987-ben kezdődött, s máig tart a Térszínház harmadik, pályázatiszínház-korszaka. Ami magyarul azt jelenti, hogy profi felkészültséggel működnek, független színházi műhelyként. Pályázatról pályázatra araszolva születtek meg olyan legendás előadások, mint Szophoklész Antigoné, Czakó Gábor Disznójáték, Samuel Beckett Godot-ra várva, Páskándi Géza A vigéc, Ionesco A kopasz énekesnő című darabja.
– A helyzet azóta egy-két reményteljesebb időszaktól eltekintve nem sokat változott. Az átkosban mindig kitaláltak valamit a cenzúrázásra, pedig minden előadásnak elsősorban metafizikai célja volt. Mondhatnánk, soha nem mi politizáltunk, hanem ők, „azok”, ahogy a hatalom képviselőit neveztük – véli Bucz Hunor. Ma már nem működik a nyílt tiltás, de az általános népbutítás sajnos igen, médiában, színházakban egyaránt. S működik a pénz cenzúrája, bizony, akik a Térszínházban küszködnek, a létminimum határán élnek. De még ennél is szörnyűbb, hogy tudomásul kell vennünk az ország jelenlegi helyzetét – mondja végül a rendező. A szerdai és a csütörtöki bemutató az októberi forradalom előestéjén végeredményben arról szól, hogy a „harmadik Trianont” éljük. Nem véletlenül választottuk Ady nemzethalált vizionáló költészetének leghitelesebb folytatóját, Hervay Gizellát, aki most lenne hetvenöt éves. 1956 emlékünnepén mi arról szólunk, hogy a mai kurzus elárulta a forradalmat – zárja beszélgetésünket Bucz Hunor.
origo.hu
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében
