Köszöntő a teátrumban

Csütörtökön este, a Komédium Színházban Kurucz Róbert rendezésében a 80 vödör levegő előadásával köszöntötte Lezsák Sándort október 30-i, hatvanadik születésnapjának előestéjén a mosonmagyaróvári színház. Az előadás után Bíró Zoltán irodalomtörténész mondott köszöntőt, utána az ünnepelt átvette Bakos Istvántól a Bethlen Alapítvány Teleki Pál-díját.

A drámát Lezsák Sándor 1982-ben, egy évvel a Békebeli éjszaka című első verskötetének megjelenése előtt írta. Hosszú huzavona után, Szakolczay Lajos irodalomtörténész közbenjárására jelenhetett meg a Színház című folyóirat mellékleteként a nyolcvanas évek közepén. Utána hatalmas sikert aratott Bucz Hunor féllegális Térszínházában, majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban. 1990-ben Lezsák úgy döntött, hogy addig nem engedi színpadra drámáit, s verskötetet sem ad ki, amíg aktívan politizál. Kivételt tett először az Attila, isten kardja című Szörényi-rockopera verseivel, majd tekintettel a születésnapra hozzájárult ahhoz, hogy a mosonmagyaróvári Theatrum ad Flexum bemutassa a 80 vödör levegőt.
A darab Öregember (Komka Tamás) és Öregasszony (Zemplenszkyéné, Rujder Éva) kálváriáját és tragikus halálát mutatja be: hogyan teszik pokolian zárttá két ember életét az állandó rettegés abszurd következményei? Az eredeti drámában a Bács-Kiskun megyei tanyavilágban élő öreg házaspár férfi tagja fölépít a homokdzsungelben, tanyáktól övezve, de még a szomszédok szemei elől is elrejtve egy atombiztos bunkert. Ráadásul szegény feleségét arra készteti, hogy naponta háromszor légós tréningen készüljenek föl a harmadik világháborúra, az atomcsapásra. Öregembert 1945 után, a téeszesítéskor megalázták az ávósok, aztán a pufajkások, 1956 után bebörtönözték, mert krumplit vitt Pestre a forradalmároknak.
Öregasszony, bár átérzi belülről bezárt életük abszurditását, sok-sok vita után mindig enged férjének, míg abszurd csattanóként az egyik biztonsági berendezés okozza halálukat. Az új változat aktualizálja a drámát, amely 2008-ban kezdődik, s valamikor napjainkban ér véget. Az idős pár már nemcsak az oroszoktól, hanem az Európai Unió összes nagyhatalmától, Kínától és a válságtól is retteg.
A halál eljő értük, fehér ruhában, modernizált pantomimálarcban. A kiváló rendezés, az egyszerre lepusztult tanyát és modern bunkert formázó színpadkép, a főszereplők kiváló játéka vastapsot kapott. Az előadás után Lezsák Sándor elmondta: a színmű arról is szól, hogy a harc az igazságért és az ország felemelkedéséért nem ér véget a remélt választási győzelemmel: a munka akkor kezdődik el igazán.