Lyukasóra: lehet békességben élni

Gazdagon illusztrált, változatos a Lyukasóra című folyóirat idei, negyedik száma. A Magyar Írók Egyesületének lapja, amelynek szerkesztőbizottsági elnöke haláláig Gyurkovics Tibor volt, az utóbbi években többször is a megszűnés határán egyensúlyozott. Most kéthavonta jelenik meg; új helyen, a ferencvárosi Üllői út 57. alatt talált otthonra; a szerkesztőség egyben galériaként is működik. Íróportrék díszítik a falat, Szipál Márton fotói, amelyekről Alföldy Jenő, Ágh István, Bertalan Tivadar, Czigány György, Dobai Péter, Hubay Miklós, Kalász Márton, Kiss Dénes, Tóth Éva és Szakonyi Károly néz szembe a látogatóval.
A hónap költője Dobozi Eszter, akinek szakrális költészetét e világi elemek teszik kézzelfoghatóvá. A költőnő őszintesége megindító, nyelvi humora és képgazdagsága lenyűgöző. Vasy Géza A szó hatalma című elmélyült bemutatása szerint Dobozi Eszter „költő, akinek személyében az esztétikum és az etikum szétválaszthatatlanul egymásra utalt érték. Költő, aki a maga esendőségében mindannyiunk esendőségét átéli.” A mai magyar próza képviselője, Vathy Zsuzsa Világunk, világotok című elbeszélésében jeleníti meg a Ferencváros semmivel össze nem téveszthető légkörét, annak nagyvárosias és külvárosias részeit. Leírásai pontosak, érzékletesek, a felületes olvasót a hatvanas évekbeli új francia regény tárgyiasságára emlékeztethetnék. De Vathy Zsuzsa megjelenítőképessége nem olyan száraz, mérnökien lélektelen, mint Butor vagy Grillet monoton leírásai. A magyar írónő élő, érzékletes stílusban és képekkel örökíti meg a városrész ezredforduló-hangulatát az örökkévalóság számára. Az idén hetvenöt esztendős költő, Kalász Márton műhelyébe és életútjának titkaiba avatja be az olvasót Bodnár Dániel mélyinterjúja. Kalász Márton fiatalkorában a német származás ódiumával küszködve vált magyar költővé, a csöndes helytállás és a hivalkodás nélküli bátorság jelképalakjává. A beszélgetésben első sorban a költővé formáló sombereki táj, a német, a magyar földijeivel, az oda telepített bukovinai székelyekkel történt meghatározó emlékek villannak fel, amelyek ismerősként köszönnek a Téli bárány című Kalász-regény olvasóira. A cím – Lehet békességben élni – közelségbe hozza az adventi várakozás és a közelgő karácsony hangulatát.
(Lyukasóra. 2009/4. szám)