Mély csapda?

Az Európai Unió tegnap fellélegzett, ugyanis Václav Klaus cseh államfő nem jelentett be újabb feltételt ahhoz, hogy a cseh alkotmánybíróság november 3-ra várható, Brüsszelnek kedvező döntése után végre aláírja az EU intézményi reformjához elengedhetetlenül szükséges lisszaboni szerződést. Amelyet hazánk szinte olvasatlanul derék úttörőként elsőnek, majd sorra a többi tagország is ratifikált. Klaus „csupán” azt követelte, hogy Csehország kapjon felmentést a lisszaboni szerződéshez kapcsolódó alapjogi charta hatálya alól, nehogy arra hivatkozva a második világháború után a Benes-dekrétumok alapján Csehszlovákiából elűzöttek, illetőleg leszármazottaik kártérítési igényüket érvényesíthessék. Bajnai Gordon miniszterelnök fényes sikernek látja azt, hogy az unió engedett Klaus zsarolásának, míg a Fidesz vezető politikusai azt mondták, a tegnap lezárult uniós csúcson megkötött megállapodás Európa szégyene. A Klaus-i mentességet a tervek szerint a horvátok 2011-re várható csatlakozásához fűzött jegyzőkönyvbe „csomagolják be”, és a bővítési szerződést az akkor várhatóan fideszes többségű magyar Országgyűlés nem fogja ratifikálni.
Mielőtt víziónkat felvázolnánk, hogy ebből mi lesz, játsszunk el a fantáziánkkal. Vegyünk egy abszurd példát. Azt például, hogy a Bajnai-kormány ahhoz kötötte volna a lisszaboni szerződés aláírását, hogy a magyar gazdák a ratifikálás pillanatától kezdődően ugyanannyi mezőgazdasági támogatásban részesüljenek, mint nyugat-európai társaik. Bajnai Gordon arra gondolt volna, hogy ha eddig az Európai Unióban mindenki sikeresen zsarolt, és kapott felmentést vagy külön bánásmódot a lisszaboni szerződés kapcsán, mint az írek, a britek több területen is, valamint a lengyelek, akik nem hajlandók megengedni, hogy Lengyelhonban Brüszszel kedvéért az egyneműek házasságát tolerálják, akkor ez neki is sikerülni fog. Kitartó makacsságát – még mindig a fantáziák világában maradva – teljes siker koronázza. Mire a cseh, a szlovák, a román, a francia és a német vezetők kijelentik: azzal, hogy Bajnai feltételét teljesítették, fényes diplomáciai sikert értek el. A fantázia itt véget ér. A szomorú valóság ennek az ellenkezője.
Bajnai Gordon, az MSZP-kormány ügyvezető miniszterelnöke ezzel talán rövid pályafutása legmélyebb csapdáját készítette elő a következő kormánynak, amelyet várhatóan a Fidesz ad.
Ugyanis 2011-ben, ha akkor Horvátország valóban csatlakozhat, a Fidesz az egész unióban – amely, mint tudjuk, naponta hangoztatja azt, hogy az „értékek” uniója – egyedüliként, ígéretéhez híven és választói nagy részének helyeslésétől kísérve egy Klaus-i fordulatot tesz. Ami a budapesti kormányok eddigi felfogásával – vagyis a saját érdekek helyett a mások érdekeinek buzgó képviselete – homlokegyenest ellenkező. A hatás garantáltan nagyobb lesz még annál is, amit Klaus produkciója aratott. Az Európai Unió majdnem minden tagországa páratlan vehemenciával a magyar kormány ellen fordul. Csakúgy, mint Zágráb, hiszen a budapesti „makacskodás” az ő tagfelvételüket odázza el. Nem beszélve a belső kórustól, amely múltba nézéstől kezdve a nácizmussal és a fasizmussal való flörtölésen át ötszázmillió ember érdekeinek a provinciális kötözködések oltárán való feláldozásáig mindennel vádolja majd a jobboldali kormányt.
Mély, mély csapda lesz.
Amiből csak egyetlen módon lehet kilábalni. Ha a Budapestre hónapokon át Sztálin-orgona lövedékekként becsapódó ostrom nem ijeszt meg senkit az ellenállás frontján, azaz az nem kezd morzsolódni.
Ha nem, a mély csapda helyett eredmény születik. Az unió akkor végre egy jó cél érdekében kifejtett makacsságot koronázza nekünk kedvező megoldással.