Szocialisták, tálibok

Brüsszeli tudósítónk az Európai Parlament három magyar hölgy tagjával, a fideszes Hankiss Ágnessel, a szocialista Herczog Edittel és a jobbikos Morvai Krisztinával kívánt interjút készíteni. A Hankiss Ágnes-interjút múlt heti számunkban közöltük (Beetetve. Magyar Nemzet, 2009. október 31.), Herczog Edit pedig elutasította lapunk felkérését.

A radikális politika kritikájaként gyakorta elhangzik, hogy nem képes a párbeszédre, inkább a konfliktust keresi. Nem gondolja, hogy a párbeszéd elengedhetetlen a demokrácia működtetéséhez?
– Azokra, akik a megfelelő keretben mozognak, ez igaz. Pont most álltam ilyen konfliktushelyzet előtt. Meghívtak egy olyan útra, ahol a konfliktusban egyenlő félként vettek volna részt Izrael és a palesztin nép képviselői. Úgy van beállítva, mintha egyenlő felekről lenne szó. Az ilyenfajta dialógusban nemigen hiszek, mert ez hazug dialógus. Persze van olyan spektrum, amelyen belül nyilván lehet és kell is párbeszédet folytatni.
– Alighogy Sarkozy francia elnököt beiktatták volna hivatalába, fogadta Le Pent, a radikális Nemzeti Front elnökét az Élysée-palotában. Erről a párbeszédről mi a véleménye?
– Őszintén megmondom, erről most hallok először. De az Európai Parlamentben is úgy állítják be, hogy „Le Pen az nem”. Bárki, aki vele szóba áll, le van radírozva. Én is beszélgettem a mezőgazdasággal kapcsolatos terveimről régen itt dolgozó kollégákkal, akik azt mondták, széles körű összefogás kellene például a kelet-európai mezőgazdaságot érintő kérdésekben is, de bizonyos pontokon az együttműködést le kellene zárni. Ugyanis, ha a Le Pen emberei benne vannak, akkor semmire nem megyünk majd.
– Mi lehet az oka annak, hogy Hamid Karzai afgán elnök már majd két éve a „jó tálibokkal” folytat párbeszédet, noha a tálib rezsimnél szörnyűbbet nehéz elképzelni, és a Nyugat annak sikeres megdöntése érdekében vonult be Afganisztánba?
– Lehet, hogy ha az egyik fél olyan erőt mutat, akkor kénytelenek vele leülni tárgyalni. Tudom, az lenne „korrekt” a magyar belpolitikai helyzetben, hogy párbeszédet folytassunk a Magyar Szocialista Párttal Magyarország jövőjéről, mert ez így lenne szép meg keresztényi stb. Én viszont azt mondom, hogy a szeretet és az igazságosság egymást nem kizáró fogalmak. Szemkilövetőkkel nem szabad tárgyalni. Reményeim szerint a szocialisták nem olyan erősek, mint a tálibok. Velük tehát nem kell leülni tárgyalni. Hanem célul kell kitűzni eltüntetésüket a hatalomból, aztán felelősségre vonni őket. A gazdasági visszaélésekért, a szemkilövetésért.
– Akkor most másfajta párbeszéd lehetőségéről… Nem gondolja, hogy a magyar jobboldal hazai és külhoni ellenfelei alig várják, hogy a Fidesz és a Jobbik tárgyalóasztalhoz üljön, majd kimondják, lám, összenő, ami összetartozik?
– És ez miért lenne olyan kellemetlen?
– A kormányzásra készülő és külhoni szövetségeseket kereső Fidesznek vélhetően igen kellemetlen. Eközben persze nem hangzik el az „öszszenő” érv akkor, amikor Amerika tárgyal Iránnal vagy Sarkozy Le Pennel…
– Szerintem a Fidesznek kellene tisztáznia, hogy mi az az értékrend, amelyet az egyik és a másik párt képvisel. És elmondani a választóknak is, hogy melyek azok a pontok, amelyekben a Fidesz a Jobbikkal nem tud egyetérteni, illetve fordítva. Előbb-utóbb minden politikai erő kénytelen lesz olyan kérdésekben színt vallani, mint például a magyar föld helyzete és 2011 utáni jövője. A választóknak világos és nyíltan vállalt értékrendeket, programokat kell tudni összevetniük, amelyekben konkrét célok mentén lehet a nemzet érdekében összefogni.
– Ön szerint, ha a Fidesz arra a meggondolásra jut, hogy például a hazai és a nemzetközi nyomás elkerülése érdekében nem tárgyal a Jobbikkal, vajon támadnák-e ellenfelei ugyanúgy, mint akkor, ha tárgyalna?
– Szerintem nem lenne különbség. A Fidesz ezt élesen megtapasztalhatta 2006. október 23-án. Amikor már sok száz békés polgárt összevertek, és politikai foglyokkal voltak tele a zárkák, a fősodrú média azt mondta, hogy szélsőséges, rasszista, fasiszta, „trappista” stb. randalírozók voltak, miközben vetítették a tévé ostromát. És ennek bedőltünk, én is bedőltem, amit soha nem fogok megbocsátani magamnak. Mert akkor, az ostrom után kellett volna nagy sajtótájékoztatót tartani, meghíva az ENSZ emberjogi főbiztosát, az Európai Parlament elnökét és másokat.
– Sarkozyre visszatérve: egyik minisztériuma a bevándorlásért, beilleszkedésért és nemzetazonosságért felelős minisztérium nevet kapta. Ha egy új magyar kormány pontosan ilyen névvel hozna létre minisztériumot, nem tennék fel cikkek százaiban a kérdést, hogy „kinek kell itt beilleszkednie”, „kinek a tudatát kell nemzetileg azonosítani”?
– Ez részben azért van így, mert hagyjuk. Nekünk már az uniós csatlakozásnál is erőt, öntudatot, önbecsülést kellett volna mutatni. Nem fordulhatott volna elő akkor, hogy másodosztályú tagként kezelnek bennünket. Mert így mi is legalizáljuk a kettős mércét.
– Gondolja, hogy az Európai Parlamentből akár független képviselőként, akár frakció tagjaként ezt a hatalmas gépezetet tudja befolyásolni?
– Sokaknak van elegük a neoliberális gondolkodásból és a globális hatalmi elitből, és valami újat szeretnének, a mostani pártok határain túllépve. Én hiszek abban, hogy megfelelő politikával ezt a változást a választópolgárok kényszerítik majd ki.
– A lisszaboni szerződés nagyobb befolyást adna az európai parlamenti képviselőknek. Növelné az ön politikai mozgásterét is céljai elérésében – akkor miért van a szerződés ellen?
– Valóban, a szerződés életbelépésével nagyobb súlya lenne a parlamentnek az Európai Bizottsággal és az Európai Tanáccsal szemben. De nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy Brüsszelből jobban tudják, mint a nemzeti parlamentek, hogy mi kell a portugál halászoknak vagy a francia parasztoknak.
– Az állampolgári, jogi, belügyi és igazságügyi bizottság tagjaként volt hatása követelésének, hogy távolítsák el onnan alelnöki pozíciójából Göncz Kingát mint az ismert atrocitásokat elkövető kormány igazságügyi miniszterét?
– Sajnos nincs szövetségesem, pedig jó lenne, ha a magyar néppárti delegáció tagjai követelésemet alátámasztanák, hiszen éppen a Fidesz tüntetésén történtek a brutalitások.
– Az Amerikai Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagjaként mi lesz a feladata?
– Amerikai gazdálkodó szervezetekkel is szeretném felvenni a kapcsolatot, mert meggyőződésem, hogy az amerikai farmerek ugyanazt mondják, mint a magyar kisgazdák.
– És a Palesztin Jogalkotó Tanáccsal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagjaként mit fog tenni?
– Egyszerűen meg kell szólalni. Már korábban jártam a helyszínen, és láttam a palesztin nép szenvedését. Emberjogi jogászként sem tehetem meg, hogy ne hangoztassam az igazságot. Valamint azt, hogy a palesztinokat kellene megkérdezni, vajon a két állam helyett netán nem inkább a demokratikus önrendelkezésen alapuló egyetlen államot akarják-e, a menekültek visszatérési jogának biztosítása mellett.