Nem ma kezdték Fehér Zsomborék. Fiatalok, de már szinte gyerekként is a népzene nagy ígéretei közé tartoztak, bár akkor még kizárólag az autentikus muzsikával foglalkoztak. Azt gondolom, ez is a helyes sorrend, ha tisztességes, vállalható és maradandó „worldmusicban” gondolkodunk, igaz, ettől a meghatározhatatlan szótól leginkább a hideg ráz ki. A Kerekes nem is igazán „világzenél”, már ha létezik ilyen kategória, és nem csak a behatárolhatatlan egyvelegeket nevezzük jobb híján így. A Kerekes funkyt játszik, mégpedig a legjobb fajtából, rendkívül virtuózan, olyan ősenergiával, ahogy a közhiedelemben csak egy fekete muzsikus vagy egy cigányzenész tudja fújni a saját népe nótáit. Az, hogy a Kerekes-féle funkyról nekünk mégis a Kárpát-medence jut eszünkbe, nyilván nem véletlen. Talán a magyar népzene PR-jának hiánya, vagy csak a mi kisebbrendűségi érzésünk az oka, hogy nem érezzük a nemzetközi zenei életben is az elsők között a magunk dallamait és előadóit. A Kerekes ezen tud, és remélhetőleg fog is változtatni, az ő funkyjuk ugyanis a magyar népzenéből, a magyar népi hangszerekből táplálkozik, és éppen azt mutatja meg, hogy egy pásztorfurulya igenis képes arra, amire a drága és bonyolult szaxofon, hogy a kobzát is lehet olyan virtuózan pengetni, mint az elektromos gitárt, és hogy egy jól variált moldvai dallammal is el lehet jutni a teljes extázisig. Arról nem is beszélve, hogy a dallamok alá bemásolt, a magyar betyárvirtusról árulkodó eredeti felvételek ötlete és kivitelezése is meggyőző, a két stílus összeolvadása, az egész más gyökerű könnyűzene és a magyar népzene törés nélküli egymásba olvasztása pedig mesteri munka.
A Kerekes beemeli a magyar néphagyományt a minőségi könynyűzene világába, fiatalossá, vonzóvá és bárhol eladhatóvá teszi. Fehér Zsombor úgy fújja a furulyát, olyan hangszíneket csal ki belőle, hogy ha nem olvasnánk a lemezborítón, el sem hinnénk, hogy ez a kicsi hangszer erre is képes. Ehhez nemcsak magas szintű hangszertudás, a népzene alapos ismerete, hanem kreativitás és tehetség is szükséges. De nem válik sem sablonossá, sem nemzetközivé a játék, a magyaros íz, a magyar népzene világa védjegyként szövi át a zenét.
Régóta ismerem a Kerekest, még abból a korszakából, amikor Fehér Zsombor testvérével, Viktorral a hidegségi Tímár testvérektől tanult gyimesi dallamokat játszotta. Már akkor kitűntek a sorból stílushűségükkel és tudásukkal. Ennek megkoronázása volt a hat évvel ezelőtti autentikus gyimesi népzenét tartalmazó Fütyül a masina… című albumuk, amelyet mestereikkel közösen készítettek, és amelyről állíthatom, hogy a mindenkori magyar népzenei lemezkiadás történetének legjobbjai közé tartozik. Ezek után meglehetősen gyanakodva fogadtam az új stílust, amelynek szó szerint lehengerlő sikere győzött meg végleg: csak a népzene ilyen alapos ismerete és csak ilyen ötletgazdagság mellett érdemes az úgynevezett „worldmusic”, vagy fogalmazzunk úgy, a népzene más műfajokba való integrálásának területére merészkedni. Azt mondják, tízből kilenc betyár ezt fütyüli. Fütyüljük velük mi is, megéri!
(Kerekes Band: Fel a kalappal! Szerzői kiadás, 2008.)
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
