Egyszerre színész és újságkihordó

Rékai Nándor színművész József Attila verseiből állította össze a De szeretnék gazdag lenni című előadóestjét, amelyből Fazekas Lajos rendező filmet készített. A színművész, akit az Evangélium Színház által színre vitt Az ember tragédiájában decemberben, januárban is láthatunk, férfias, érzékeny versmondásával emberközelbe hozza József Attilát.

Rékai Nándor ötvenöt éves színművész kissé kesernyésen állapítja meg önmagáról, hogy megértette a kor szavát. Egyik énje tíz éve dolgozik újságkihordóként, hogy eltarthassa a másik énjét, a színművészt. Időegyeztetési gondjai sincsenek, hiszen hajnali kettőkor ébred, legkésőbb reggel nyolcig széthordja a sajtótermékeket, utána az egész napja szabad. Miközben ma is dobálja be a lapokat a postaládákba, szüntelenül mondja a verseket, s így készül az estre. Ez szülte az ötletet, hogy a művész az újsághordó kocsival vonul be a pódiumra, amiből kialakult az egész est formai kerete, úgy, hogy a színpadon megjelenik Rékai Nándor mint színész és mint újságkihordó. Elhangzik egy versblokk, amelyet váratlanul megszakítanak történetek az újságkihordó életéből.
Fazekas Lajos rendező azon a környéken lakik, amelyet a színművész szinte naponta végigtalpal. Régóta ismerik egymást, beszélgetni kezdtek, de Vándor Évától és Hagymási Zoltán operatőrtől, vágótól és képalkotótól származik a gondolat, hogy filmet kellene forgatni abból, ahogy a színész hordja az újságot, és közben mondja a verseket.
Az est repertoárja felöleli József Attila számos nagy versét. Rékai különleges átéléssel szavalja az Ime, hát megleltem hazámat, A Dunánál, a Minden rendű emberi dolgokhoz, a Magyarok, a Tiszta szívvel, A hetedik, a Keresek valakit, a Tavasz van! Gyönyörű!, a Mikor az uccán átment a kedves című költeményeket. És néhány sort a Kész a leltárból, ami azért fontos, mert megfogalmazza a költő és a színész lelki kapcsolódását: „Árultam forgót, kenyeret és könyvet, / ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb.” Erős kötést jelent, hogy József Attila is alkalmi munkákból élt, tolmácsolója, Rékai Nándor pedig úgy tud színházban is játszó színész lenni, hogy hajnalonta fizikai munkát végez, mert e nélkül nem tudná sem önmagát, sem a családját eltartani. Az Evangélium Színház társulatának tagja, számos mai darabban is föllép, most is Az ember tragédiájának próbájára siet. Úgy érzi, minden napja kerek és egész, hiszen reggel nyolckor már úgymond szabad a pálya a színész számára, de nem kis megerőltetést – olykor elviselhetetlen fáradságot – jelent naponta éjjel kettőkor felébredni.
József Attiláról a színész úgy vall: számos verse nemcsak áttételesen szól az örökkévalóságon keresztül a mának, hanem szó szerint olyan, mintha itt és most írta volna őket. Aktuális értelmezési vitákat is indukálnak, többek között a különböző variációkban megjelent költemények is. Például József Attila A Dunánál című versének egyik sorában „A világ vagyok – minden, ami volt, van: / a sok nemzedék, mely egymásra tör”, az egyik megjelent változatban a nemzedék, másikban a nemzetség szó szerepel. Rékai Nándor szerint általában is az első kiadásban megjelent változatot érdemes autentikusnak tekinteni, a konkrét esetben azt, amelyben a nemzedék szó szerepel. Ez azért is logikus, mert így a vers az örökös nemzedéki egymásra törésről, az örök nemzedéki ellentétről is vall, ami ma is eluralkodik rajunk. S azt gyanítjuk – véli a színművész –, míg a világ világ, nemzedéki ellentét létezni fog. És nagyon időszerű az a felszólítás is, hogy „s rendezni végre közös dolgainkat”. Ám Rékai Nándor szerint mégis a legfontosabb, kortól is független József Attila üzenetként kellene értékelnünk a szeretet parancsát, amit istenes verseiben is számtalanszor kimond. Szeretet nélkül semmi sem működik, mondja ki a rövid életű zseni, aki mindig is szeretethiánynyal küszködött. Az est címadó költeménye nem a földi gazdagság és a jómód iránt áhítozik, hanem a szeretetben való gazdagságról és vágyról szól. Ez az egész estnek és a filmnek is fő mondanivalója. Enélkül nehéz lenne egy művésznek elviselni a hétköznapok viszontagságait.
A számos konkrét és spirituális kötelék mellett Rékai Nándor azt is fontosnak tartja, hogy édesapja 1906-ban, csak egy évvel József Attila után született, s a Munkácsi Mihály utcában lakott, ami párhuzamos az Andrássy úttal. – Azt nem tudom, hogy konkrétan volt e dolguk egymással, de biztos, hogy ha véletlenül is, de találkoztak, hiszen színész volt. Apámat is egyedül nevelte édesanyja, s szinte mindennel foglalkozott, amiből meg lehetett élni. Ezért érzem úgy, hogy lelki kötődésem a költőhöz már-már genetikai erejű – fejezte be beszélgetésünket a színművész.