Életerő és melankólia

Egy gondolatgazdag esszékötetnél természetes, ha a méltatás a könyv zárótételéből indul ki. Fábián László Az öröm embere című tanulmányának konklúziója, hogy „a létezés öröme az, ami folyamatosan életre igéz bennünket, összeköt a világgal: emberrel és istenséggel egyaránt”. Az író Heideggerre hivatkozik, a XX. századi egzisztencializmus legnagyobb gondolkodója, az újkornak meghatározó filozófusa úgy véli, hogy az a gondolkodásrendszer, ontológia, amely nem a lét értelmének megvilágításából indul ki, alapjában véve vak. Következésképpen az öröm meghatározásának sem lehet más a kiindulópontja, sem a célja, mint az isteni és az emberi teljesség valódi értelmének körüljárása.