Meghalt a magyar opera csillaga

Bár hosszú ideje nem volt titok, hogy Melis György gyengélkedik, mégis megrázta a zenei életet a tegnap reggeli hír: hajnalban meghalt a Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, az elmúlt bő fél évszázad egyik legnagyobb magyar operacsillaga.

Melis György már életében legendának számított, kiállása, termete, énekhangja egyaránt a színpadra predesztinálták. Igazi oszlopa volt a dalszínháznak, olyan énekes, akire mindig számíthattunk, alakításai emlékezetesek és felejthetetlenek voltak. Ahogy megjelent a színpadon, „az operaénekest” láttuk benne. Nemcsak hangja volt a szerepekhez, de zenei érzéke és színészi adottsága is, kiejtésével pedig a Kazinczy-díjat is kiérdemelte. Ez már csak azért is különleges, mivel nem magyar anyanyelvűként látta meg a napvilágot a Szarvas melletti Csipkár-tanyán. Szlovák nemzetiségű családba született, és csak ötéves korában tanult meg magyarul. Miközben díjak tucatjait vehette át – a Kossuth-díj mellett háromszoros Liszt-díjas volt, de a kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Mesterművésze elismeréseket, a Bartók–Pásztory-, a Magyar Örökség-, a Hazám-díjakat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést – maga is díjat alapított. A Melis György-emlékplakettet a legszebb, legtisztább magyar kiejtésű énekesek kaphatják, s eddig közel húszan érdemeltek ki.
Műfajtól függetlenül megállta a helyét, akár tragikus hőst, akár vígoperai karaktert játszott. Ebben kiváló, minden szituációhoz alkalmazkodni képes színészi játéka segítette, talán ezért is vált hamar közkedveltté. Ő volt az az énekes, aki nem osztotta meg a közönséget: mindenki szerette, aki csak hallotta őt énekelni. Wagnert leszámítva gyakorlatilag nem volt olyan baritonszerep, amelyet ne énekelt volna: Don Alfonso, Figaro, Falstaff, Papageno, Biberach, Petúr bán, Háry János, Napóleon, hogy csak néhányat említsünk. Don Giovanni- és Kékszakállú-alakítása pedig nemzetközi szinten is nagy sikert aratott. Népdalt és oratóriumot is énekelt, és szívesen kalandozott az olyan könnyedebb, de értékes műfajok felé is, mint a magyar nóta vagy az operett, ráadásul verset is csodálatosan tudott szavalni, illetve filmekben is szerepelt. Életéről a közelmúltban portrékönyv is készült, a néhány héttel ezelőtti bemutatóra és az ezzel egybekötött, operaházi tagságának 60. évfordulója tiszteletére szervezett köszöntésére azonban betegsége miatt már nem tudott elmenni.
Melis Györgyöt az Operaház és a kulturális minisztérium egyaránt saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.