Önismeret és értékorientáció

A Magyar Napló, a Magyar Írószövetség éppen húszéves lapja következetesen teljesíti a folyóirat forma feltételeit. Havonta jelenik meg, elsősorban a jelenkori magyar irodalomról szól, eleget tesz a korszerűség követelményének. Ugyanakkor tiszteli a hagyományos értékeket, versek, novellák és valódi, irodalomelmélettel és irodalomtörténettel is foglalkozó tanulmányok szerepelnek benne a máshol unásig túltengő esszék és visszaemlékezések helyett. S bár mindegyik számnak létezik búvópatakforma gondolati vezérfonala, nem válik túl közvetlen módon tematikussá.
A burkolt vezérfonal a novemberi számban a nemzeti önismeret és az értékközpontú szemlélet. A nyitott műhely mostani szereplője a Kilencek költőcsoport magát még most is agyonhallgatottnak érző költője, Konczek József arról vall Ködöböcz Gábor irodalomtörténész értő kérdéseire válaszolva, hogy a túlságosan következetes embert még a saját barátai is nehéz természetűnek tartják. Konczek vállalt nemzeti elkötelezettségéhez kapcsolódik Bíró Gergely fiatal író tanulmánya Tömörkény Istvánról. A folyamatosságot biztosítja egy másik fiatal prózaíró szintén kiváló tanulmánya, A nemzeti önismeret a magyar költészetben, amelyben Ady Endrét, a hagyományközeliség paradigmamegújítását, József Attila és Nagy László bartóki szintézisét, Juhász Ferenc mindenségfaggatását foglalja imponáló elméleti keretbe. A két fiatal tanulmányának gondolatmenetét mintegy kiegészíti Oláh János, a beérkezett költő, aki a népi-nemzeti irodalom hagyományainak továbbéléséről ír, kendőzetlen őszinteséggel föltárva a mai média- és az irodalomkritika egyoldalúságának felelősségét.
A hosszú agyonhallgatás negatívan hat az olvasókra, pedig az erkölcs, a nemzeti és a társadalmi problémák iránt fogékony művek jelenléte az irodalom létkérdése. A megoldás esélyeiről meditál L. Simon László a Márai-programról szóló vezércikkében. Az utánpótlás is adott, erről vall Alföldy Jenő tanulmánya a Pályatükrök – Húsz portré fiatal alkotókról című kötetről. E könyvben, amelyet Ekler Andrea és Erős Kinga szerkesztett, húsz fiatal alkotóról vallanak fiatal kritikusok. Vári Fábián László a nemzeti irodalom nagy veszteségéről számol be Stumpf Benedek Andrást, a kárpátaljai literatúra jelesét búcsúztatván. E számban többek között Konczek József, Döbrentei Kornél, Barna T. Attila, Kovács István, Kiss Benedek, Szenti Ernő, Zalán Tibor, Petőcz András versei és Jakab-Köves Gyopárka novellája olvasható, illusztrálván: él és virul a mai magyar irodalom.
(Magyar Napló, 2009. nov.)