Végigették Brüsszel európai negyedét

Rendhagyó étteremkalauzt mutatott be két fiatal, rokonszenves gasztronómiai ítész Brüsszelben. Hughes Belin és Sophie Wozniak Brussel’s Eurodistrict – Restaurants 2010 címmel kabátzsebbe férő méretben, papírkötésben megjelent könyvéből megtudhatjuk, hogy a belga főváros európai negyedében hol mit lehet enni-inni, milyen minőségben és mennyiért. Eltérően az ismert vendéglői kalauzok módszerétől, a szerzők nem válogattak, azaz nem csak a legjobb vagy jó helyeket ismertették. Végigették az egész negyedet, majd mindegyik vendéglőről, gasztrokocsmáról, kávézóról és snackbárról megírták a véleményüket. Az eredmény őket igazolja: a jó ebédelő- vagy vacsorahelyre vágyók a vendéglő nevére pillantva biztosak lehetnek abban, hogy megtalálják a keresett információt a Kritikus kalauz: enni és inni Brüsszel európai körzetében alcímet viselő kötetben. Okos marketingre vall, hogy a könyvet 9,90 euróért hozták forgalomba, ugyanis az uniós intézmények potenciálisan több tízezres vásárlóközönségéből így nagyon sok vevőre számíthatnak.
A sajtóbemutatón a feltérképezés módszertani újdonságán kívül azonban Hughes Belin a vendéglátás területén forradalommal felérő bejelentést is tett. Azt, hogy nem voltak hajlandók kifizetni az ehetetlenül rossz ételt. És – nem egészen mellékesen – kóstolás nélkül küldték vissza azt a tálat, amelyen a kihozott étel ronda volt. A 250 oldalas könyv a brüsszeli EU-körzet első gasztronómiai kalauza. Hogy mekkora szükség van rá, azt lapunk is igazolhatja: a magyar európai parlamenti képviselők jó része pártállástól függetlenül szinte földöntúli „tehetséggel” választja ki a gasztronómiailag paradicsomi állapotokat nyújtó brüsszeli kínálatból a leggyengébb vendéglőket.
Az auvergne-i születésű Belin és az ugyancsak franciaországi Lotaringiából származó Wozniak egyébként az egyre népszerűbb „slow food” mozgalom lelkes elkötelezettjei és aktivistái: a „fast food” (gyorsétkezés) ellentettjeként megalkotott „lassú étkezés” lényege, hogy azokat a helyeket kedvelik és részesítik előnyben, ahol nyomon követhető, honnan származnak az alapanyagok.
Kalauzuk az étkezőhelyeket színkódokkal teszi azonnal átláthatóvá és érthetővé. A piros jelzésű vendéglők kerülendők; a zöld éttermek és snackbárok nem okoznak kellemetlen meglepetést; a kék jelzésűek a szerzők kedvencei. A csillaggal ellátottak gasztronómiai mennyországot jeleznek. A szerzők feltüntetik még az árkategóriát, az intézmény tetszetősségét, valamint azt, ha csak készpénzzel lehet bennük fizetni. És hogy melyik a végigkóstolt 370 helyből a kedvencük? Nehéz volt kihúzni belőlük – „olvassák el a könyvet”, mondták –, de sikerült: az itáliai konyhát nyújtó La Mamma, ahol természetesen minden termékről kiderül, Olaszország mely vidékéről való.