Közösségteremtő rítus az Ádámok és Évák ünnepe, amelyben szinte egy egész város kovácsolódott össze. Tanárok, diákok, szülők, színházi emberek. Igazi próbatétel volt az elmúlt időszak, főleg a gyerekeknek: a tanulás mellett heti többórás próbákon kellett részt venniük, de boldogan vállalták a feladatot. A fiatalok tegnap nem csak a tanároknak, szülőknek mutathatták meg, hogy képesek egy ilyen munkára, maguk előtt is bizonyítaniuk kellett: most állhattak először nagyszínpadra. Beavatás a javából.
– A középiskolás generációnál vitálisabban senki nem tudja megjeleníteni azokat a színeket, amelyek Madách drámáját alkotják. Nagyobb élmény nekik, ha nem mi, hanem ők játsszák el maguknak, ha ők viszik vásárra bőrüket. Madách Imre titkait nekik kell megfejteniük, hisz ez nem tananyag, kötelező olvasmány, hanem az élet üzenete, kihívás, amivel meg kell küzdeniük. Az Ádámok és Évák ünnepén a szülők, tanárok szeme láttára válnak felnőttekké a diákok – véli Balázs Péter direktor.
A színház szakemberei reggeltől kezdve próbáltak a diákokkal, a fény- és hangbeállás feszített tempót diktált mindenkinek. A gimnazisták színészeket meghazudtoló fegyelmezettséggel dolgozták végig a napot. Pontos szövegtudás, figyelem, kreativitás jellemezte munkájukat, amelyben persze nagy érdeme volt a felkészítő tanároknak is. Nemcsak a színészi munkára kellett koncentrálniuk, hanem maguknak kellett megtervezni a kellékeket és jelmezeket is.
Balázs Péter felhívására jelentkezett a Szlogszi Ruhaipari Tagintézmény, a Széchenyi István Gimnázium, a Varga Katalin Gimnázium, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola, a Tiszaparti Gimnázium, a Városi Kollégium, a Verseghy Ferenc Gimnázium, az Egészségügyi és Szociális Tagintézmény, Liska Enikő és társai, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari tagintézmény, valamint a Liget Otthon Fogyatékos Intézet is.
Az utóbbi lakói az első színt mutathatták be. – Az intézetünkben, amelyben több mint tízéves múltra tekint vissza a színjátszás, nagyon súlyos értelmi fogyatékosok és szociális problémákkal küzdő fiatalok is vannak. Nekik is meg kell adni a lehetőséget, hogy megmutathassák a külvilágnak, mire képesek. A színpadra állításban sokat segített nekünk a színház művésze, Radó Denise is – mesélt a munkafolyamatról Vörösné Békéssy Klára, az intézet igazgatója. A csoportoknak húzott szöveggel kellett dolgoznia, egy jelenet maximum hatperces lehetett. Madách művének színeit Karinthy Frigyes átirata, Az emberke tragédiája azonos jelenetei kötötték össze, a Varga Katalin Gimnázium két tanulójának, Barta Ágnesnek és Kiss Norbertnek friss interpretációjában.
Az Ádámok és Évák ünnepének védnöke, Jókai Anna Kossuth-díjas író nagy reményekkel telve várta az estét. – Ez a kezdeményezés segíti a diákságot abban, hogy önkéntes színházszerető ember legyen, ne csak szervezett, kötelező erejű színházlátogatásokon vegyen részt. A fiataloknak nagyon fontos, hogy korlátlanul részt vehessenek folyamatokban, szabadon alkothassanak. A jelentkezők nagy száma bizonyítja, hogy a gyerekek részt akartak venni ebben a feladatban, meg akarták ismerni Madách művét, nagyon nehéz, de soha aktuálisabb gondolatit meg akarták érteni – hangsúlyozta az írónő.
A diákok munkáját hattagú zsűri – Balázs Péter színész, a Szigligeti Színház igazgatója, Kállai Mária, Szolnok Megyei Jogú Város alpolgármestere, Jókai Anna Kossuth-díjas író, Kiss József művészeti vezető, Mészáros István színművész és Molnár Lajos Milán, az Aba-Novák Kulturális Központ igazgatója – értékelte.
A legjobb jelenetnek a Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola tanulói által színpadra vitt római színt választotta a grémium, a legjobb Ádám Klement Szabolcs, Éva Farkas Nóra, Lucifer pedig Varga Zsófia lett. A legjobb epizódszereplőnek járó díjat Fekete Rékának ítélték oda a konstantinápolyi színben feltűnő Heléna alakításáért. A fogyatékos fiatalok helyi intézménye, a Liget Otthon lakói pedig különdíjat vehettek át.
A tegnapi előadás telt házzal ment le, akadtak azonban még sokan, akik nem lehettek az ünnep részesei, így február elsején Madách művét újra műsorra tűzik.
Az Ádámok és Évák ünnepe jövőre is folytatódik: 2011-ben a Bánk bánt, azt követően a Csongor és Tündét játszhatják el a diákok a szolnoki színház színpadán.

Tseber Roland úgy aggódik a magyarokért, hogy nem tartotta fontosnak a magyar állampolgárságát