Barack Obama útja a reménytől a vakmerőségig

A reménytől a vakmerőségig címen értékeli ki Barack Obama amerikai elnök külpolitikáját az ország vezető külpolitikai folyóiratában, a Foreign Affairs január–februári számában az 1977 és 1981 között Jimmy Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként dolgozó Zbigniew Brzezinski, aki az Egyesült Államok sokak szerint legfajsúlyosabb politikai-geostratégiai gondolkodója is.

Nehéz a cikk jellemzésében fukarkodni a felsőfokú jelzőkkel, ugyanis az ott ismert erőviszonyok miatt a címben szereplő vakmerőség a volt nemzetbiztonsági tanácsadó írására éppen úgy vonatkozik, mint az általa értékelt elnök külpolitikájára. Nem mintha a 81 éves, lengyel arisztokrata származású Brzezinski politikájában, könyveiben és cikkeiben nem mondta volna ki eddig is és sokszor kendőzetlenül azt, amit gondolt, de a mostani írásához hasonló nyíltsággal talán még nem tette.
Esszéje bevezetőjében leszögezi, Obama figyelemreméltóan jól teljesítette valóban nagyvonalú erőfeszítését, hogy átformálja azt, ahogyan az Egyesült Államok a világra tekint, és ahogyan a szuperhatalmat szinkronba hozza a XXI. század kialakuló történelmi környezetével. Egy évnél is kevesebb idő alatt Obama, írja Brzezinski, átfogóan alakította át az amerikai külpolitikát több, lényegbevágó geopolitikai területen.
A változások közül elsőként azt emeli ki, hogy az iszlám számára már nem ellenségként jelenik meg, és az Egyesült Államok jelenlegi szerepét a világban nem a terror elleni globális háború határozza meg. Másodikként említi azt, hogy az Egyesült Államok Obama célja szerint tisztességes közvetítő kíván lenni abban, hogy tartós békét érjen el Izrael és Palesztina között, és hogy tárgyaljon Iránnal.
A felsorolt további pontokban Brzezinski megemlíti, hogy Washington Afganisztán-politikáját demilitarizálja, és azt egy nagyobb lélegzetű vállalkozás részévé akarja tenni. Megemlíti azt is, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartja Latin-Amerika kulturális és történelmi érzékenységét, míg Kínát nemcsak gazdasági, de geopolitikai partnerként kívánja kezelni, valamint javítani kívánja az amerikai–orosz kapcsolatokat. „Mindezért megérdemelte a Nobel-békedíjat”, írja.
Ami azonban Brzezinski legmerészebb megállapításait illeti, azok a világ békéjét leginkább fenyegető közel-keleti konfliktusra vonatkoznak. A szerző azt írja, ugyan „nem divatos ezt mondani, de bizonyíthatóan igaz”, hogy az izraeli megszállás és az általa okozott vérontás az első számú gerjesztője az iszlám világban az Egyesült Államokkal szembeni ellenségességnek.
Ezen is túlmenve írja, hogy Obama politikáját – az a követelése, hogy Izrael ne terjeszkedjen telepeivel a megszállt területeken – Washingtonban felső szintű bürokraták gátolják, és soraiból kiderül az is, a hatalmas belföldi lobbik az elnököt belföldi terveinek keresztülhúzásával zsarolják, hogy álljon el Izraelt szorongató politikájától. Amivel a volt nemzetbiztonsági tanácsadó elsősorban nyilván a most megszavazott egészségügyi reformtervére gondolt.