Egy rohanós turné kulisszatitkai

Leslie Browne és Natalia Makarova vidáman villamosozik San Franciscóban – megtévesztő filmjelenet az American Ballet Theatre egyik fellépéséről. De egy turné kemény munka, amellyel kevés vagy szinte semmi turistáskodás nem fér össze. A MÁV Szimfonikus Zenekar idei első fellépését a Csöcsiang tartománybeli Hucsouban adta.

(Hucsou)

Indulás hajnali négykor, kétezer kilométer repülés, majd többórás buszozás. Érkezés délután három után, ebéd, rövid pihenő, próba, végül koncert. Siker, a közönség állva ünnepel. Ez volt a MÁV Szimfonikusok szilveszteri programja a szecsuani Mianjangban. Éjfélkor Himnusz, távol a hazától, a családtól. Kedves, egyúttal ijesztő epizód az óévbúcsúztatón: az 5,3 milliós város televíziójának elnöke megajándékozza a zenekar igazgatóját, Lendvai Györgyöt egy érmekollekcióval, Kína atomkísérletei témával.
Az új esztendő első napján a zenekar szabadnapos: este hatra ér Sanghajba. A szálló nincs messze az egyes számú kísérleti lakóteleptől: ilyen őrzött negyedekbe telepítik többek között azokat a környékbeli földműveseket, akiknek falvait lerombolták. Néhány muzsikusnak sikerül eljutnia a 468 méter magas pudongi Kelet Gyöngye tévétoronyhoz, de vissza már egy taxis sem találja az utat. Angolul egyik sofőr sem beszél, az idegennyelv-tudás még a szállodákban is ritka. Ez különösen aggasztó a május elsejétől világkiállítást rendező Sanghajban, amelynek mottója az élhető város.
Az igazgató és a turnévezető, Strausz Erzsébet eközben a turné kínai szervezőjéhez hivatalos. A Shanghai Municipal Performance Company hasonló a rendszerváltás előtti Országos Rendező Irodához, csak épp kínai méretekben. Az állami cég a Pekingi Opera amerikai turnéját hozta tető alá, Sanghajban a világkiállításon májustól novemberig ezer kulturális programot igazgat. Továbbá ez a cég csábította Sanghajba a Béjart Balettet és Walt Disney jégrevüjét is.
A turné kemény munka, amelylyel kevés vagy szinte semmi turistáskodás nem fér össze. A karmester, Csurgó Tamás a szállodákon, koncerttermeken kívül Kínából eddig csak a buszokból láthatott valamit, minden előadásra a szobájában készül. Az együttes mindig, mindenhol pontos, mint a svájci óra. Az indulásokra időre elkészülni pedig külön művészet: Mianjangba például olyan buszokat küldtek a kínai partnerek, amelyekbe sehogy sem fértek be egyszerre a csomagok és a hangszerek. Jött egy rozsdás teherautó.
Nem csak a buszos pakolások nagymestere a technikai segítő. Kálmán Imre feladata, hogy kínai segítséggel berendezze a koncerttermek pódiumát: a tökéletes hangzás miatt nem mindegy, hogy a kottaállványok hová kerülnek. Mindig tökéletesen megoldja a feladványt – a készséges helyiek nyelvi nehézségeinek ellenére.
Ningpo kimarad a koncertsorozatból, Hangcsou helyett – amely várost Marco Polo a világ legszebbikének tartott – Hucsou a helyszíne január 2-án a MÁV Szimfonikusok idei első fellépésének. A 2,6 milliós város, a Taj-tó partján fekszik, Csöcsiang tartományban. A 2300 éves város központját egymilliónyian lakják. Nevezetessége többek között egy IX. századi pagoda, de erről csak az ismertetőkből kaphat a zenekar némi fogalmat. A szállás – ami talán pártüdülő most is – messze esik a városközponttól, innen viszont jól látszik, a tó partján épp egy teljes Balaton-partot építenek fel hatalmas hotelekkel, jachtkikötővel. A madárfüttyös dombon luxusüdülők.
Már az idefelé tartó út során is kiderült: az eddigiektől eltérő világba érkezik a zenekar. Bár errefelé is látni biciklire erősített utánfutóval közlekedő lomgyűjtőket, az összkép nem a falanszterszerű rendezettség irányába mutat. Nincs dugó, se tülkölés a városközpont sugárútján, amelynek mentén a kortárs építészet remekei sorakoznak fel. A hucsoui Nagyszínház kívül-belül csoda – elegáns, szellemes, nagyzolásmentes építmény, amelynek Európában is kevés vetélytársa akad. A terem, benne a zenekar úgy szól, mint az álom. Sok a kisgyerek, ők is átszellemülten figyelnek. Derültséget okoz, hogy a Kínai galoppot a karmester mandarin nyelven konferálja fel. A ráadásnál – most először szól a Kék Duna-keringő – a közönségből feltör egy örömkiáltás a kürtinduláskor. Vannak, akik a gyönyörtől sírnak a közelemben. A Radetzky-indulót végül egy csöpp lányka vezényli. Itt is álló ünneplés.
Este tizenegy felé a szálláson a zenekar több tagja és e sorok írója döbbenten tapasztalja, hogy nincs fűtés a szobájában. Odakinn hat fok, idebenn meg lehet fagyni. A szerelő néhányszor szétszedi a légkondicionálót, tanácstalanul üldögél egy bő fél órát. Bekapcsolja a tévét, néhányszor telefonál. Majd Han-írással feljegyzi, hogy mi a baj. Már értem: elromlott a fűtés. Takaróba burkolózva nézem a kínai–japán háborút.