Gazemberekre emlékezünk ma. Hatvannégy éve, 1946. február ötödikén kezdte meg a Népbíróság Szálasi Ferenc tárgyalását. A Nyilaskeresztes Párt vezetője 1944-ben, Horthy Miklós kormányzónak a háborúból való sikertelen kiugrási kísérletét követően még abban az évben, október tizenötödikén náci segítséggel átvette a hatalmat. Rövid, dicstelen munkássága után a szovjetek elől Nyugatra menekült, amerikai fogságba került, utóbbiak adták ki a magyar hatóságoknak. A fővárosba érkezve – a sors iróniája – egy másik gonosztevő, Péter Gábor, az ÁVO vezetője letartóztatta. Szálasi rövidesen a bitón végezte, Péter Gábor évtizedek múlva természetes halállal halt meg…
Huszonöt évvel a Szálasi-per tárgyalásának kezdete után, 1971-ben végezte – szintén természetes halállal – Rákosi Mátyás, Sztálin legjobb tanítványa. Rákosi a másik csapatban játszott, de legalább akkora gazember volt, mint a nyilasvezér. Ha nem nagyobb. A korabeli szkinhed neve már a Tanácsköztársaság 133 napja alatt felbukkant, először helyettes népbiztos, a Forradalmi Kormányzótanács legifjabb tagja, majd a Kun-kommandó, a Vörös Őrség főparancsnoka volt. A bukás után Nyugaton szervezkedett a Kominternben, majd tizenöt évig Horthy vendégszeretetét élvezte különböző börtönökben. 1940-ben negyvennyolcas honvédzászlókért cserébe kiadták a Szovjetuniónak, ahonnan a háború végén tért haza, s kezdte meg akasztófákkal övezett borzalmas ámokfutását ötvenhat nyaráig – ezek voltak a hazai kommunizmus legrettenetesebb évei. Rákosi orosz földön halt meg, Kádár nem engedte haza. Farkasréten, a porait őrző urnafeliraton csak ennyi áll: R. M.
Riadtan emlékezzünk rájuk!
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
