Kevesen tudják, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első, 1894-es párizsi kongresszusán a már akkoriban igen népszerű korcsolyázást is besorolták az Athénban megrendezhető sportágak közé. S ha az első újkori olimpia műsoráról le is maradt, 1908-ban, Londonban már négy versenyszámban osztottak érmeket: férfi, női és páros műkorcsolyázásban, valamint az úgynevezett „különleges figurák” számban, ahol a három induló a korcsolyájával négy tetszés szerinti rajzot karcolt a jégre. A győztes orosz Nyikolaj Panyin neve a múlt homályába vész, ellenben a férfi műkorcsolyázást megnyert svéd Ulrich Salchow ma is visszaköszön a szabadalmaztatott ugrása révén.
Négy év múlva Stockholmban nem korcsolyáztak, és a skandinávok mindent megtettek, hogy a NOB 1911-es budapesti kongreszszusán napirendre került olasz javaslatot, az önálló téli olimpia gondolatát is lesöpörjék az asztalról. A svédek az Északi Játékok, a norvégok a Holmenkollen-sorozat népszerűségét óvták. Mindhiába, mert miután az 1920-as antwerpeni olimpia programjában a korcsolya mellett a jégkorong is helyet kapott, az 1924-ben, Chamonix-ban megrendezett nemzetközi téli sporthetet a NOB a nagy sikerre való tekintettel utólag (!) az első téli olimpiává nyilvánította. A programban a műkorcsolya és a jégkorong mellett megjelentek az északi síversenyek, a gyorskorcsolyázás, a bob, a biatlon és a curling is. A legnagyobb szenzációt kétségkívül a svájci bobosok szolgáltatták, akik tombolán nyerték a fából készült járművüket, és igazi pályán Chamonix-ban siklottak le először. S köszönhetően annak, hogy a felmelegedő időben a jég olvadásnak indult, a széles nyomtávú tákolmányukkal megszerezték az aranyérmet a modernebb felszerelésekkel induló, ám a kásás jégen lelassuló csapatok előtt.
Az időjárás mindig is sarkalatos pontja a téli olimpiáknak, a rendezők időről időre retteghetnek, hogy lesz-e elegendő hó a pályákon. Ami az aktuális helyzetet illeti, Vancouvertől 120 kilométerre, Whistlerben az alpesi és az északi sí versenyein nincs ilyen gond, viszont a Cypress-hegységben, ahol a síakrobatika és a hódeszka lenne műsoron, a szokatlanul enyhe időjárás komoly fejfájást okoz, és a napokban teherautókon szállítják a havat a pályákra! A módszer nem új keletű, már 1932-ben, Lake Placidben is így orvosolták a problémát. Az 1964-es innsbrucki olimpián pedig katonák a gleccserekből húszezer jégtéglát vágtak ki a bobpálya számára, továbbá a magasabban fekvő területekről negyvenezer köbméter havat szállítottak a sípályákra, és ott lábbal taposták keményre, hogy ne olvadjon el. 1984-ben ugyanakkor túl sok hó esett, és alig tudták letakarítani a pályákat.
Szarajevó akkoriban még csak egy volt Jugoszlávia városai között, és téli olimpiát eddig csak egyszer rendeztek fővárosban, 1952-ben, Oslóban. St. Moritz (1928, 1948), Lake Placid (1932, 1980) és Innsbruck (1964, 1976) kétszer lehetett házigazda. 1924-től 1992-ig a nyári és a téli ötkarikás játékokat ugyanabban az évben tartották meg, Barcelona és Albertville párosa után azonban különváltak. Az olimpia egyre inkább elüzletiesedett, és a marketingszempontok is ezt diktálták. Így Lillehammerben már két év eltelte után fellobbant a láng.
Összeállításunkból kihagyhatatlan, hogy immár osztrákként itt nyerte meg a gyorskorcsolyázók 3000 méteres versenyét Hunyady Emese, aki Szarajevóban még a magyar csapat tagja volt. A téli olimpiákról nincs aranyérmünk, csak két ezüstünk és négy bronzunk. Páros műkorcsolyázásban Kékessy Andrea és Király Ede (1948) második, Rotter Emília és Szollás László (1932, 1936), valamint Nagy Marianna és Nagy László (1952, 1956, páros) harmadik helyezéseket ért el, s a Regőczy Krisztina, Sallay András (1980) jégtánckettősnek van még ezüstje. Ami arany lehetne, ha nem a szovjeteknek kellett volna nyernie…
A téli olimpiák összesített éremtábláján Norvégia áll az élen (98 arany, 98 ezüst, 84 bronz), a megboldogult Szovjetuniótól (87-63-67) nem kell tartania, és az Egyesült Államok (78-80-58) is látótávolságon kívül van. Megjósolhatjuk, hogy a norvégoknak Vancouverben meglesz a századik aranyuk, de persze ugyanezt négy évvel ezelőtt is elmondtuk velük kapcsolatban. Ám Torinóban hiába nyertek tizenkilenc érmet, csak kettő volt közte az arany. Legutóbb a németek vitték a prímet (11-12-6), megelőzve az amerikaiakat (9-9-7) és az osztrákokat (9-7-7). A norvégok sílövő legendájának, Ole Einar Björndalennek nem igazán jött ki a lépés, csupán két ezüst és egy bronz jutott neki; de ez csak a 2002-ben begyűjtött négy aranyához képest halovány produkció. Még 1998-ból is van egy-egy aranya és ezüstje, s Vancouverben 36 évesen is a nagy esélyesek között kell számolni vele. Arra ugyan nem fogadunk komoly tétben, hogy a téli olimpiák legeredményesebb versenyzőjét, Björn Dahlie-t (8-4-0) letaszítja a trónról, de a rangsor negyedik helyéről a sífutó Ljubov Jegorovát (6-3-0) és a gyorskorcsolyázó Ligyija Szkoblikovát (6-0-0) megelőzve besorolhat neves honfitársa mögé.
Dahlie-t pedig majd lehagyja négy év múlva Szocsiban, mert ha minden igaz, még ott is rajthoz állna.
origo.hu
A fiatalokat is komolyan veszélyezteti ma már a kiberbűnözés
