Vancouverben is titkolóznak

Az ötkarikás játékoknak az olimpiai láng mellett ugyanolyan velejárója a hatalmas titkolózás arról, hogy ki lobbantja fel a megnyitóünnepségen, s nincs ez másképp a mai, vancouveri ceremónia előtt sem. Adná magát, hogy Wayne Gretzkyre esett a rendezők választása, de ez talán túlságosan is kézenfekvő lenne. S ha a kanadaiak valami meglepőt és egyúttal megindítót akarnak, keresve sem találnának jobb alkalmat arra, hogy Terry Foxra emlékezzenek.

Kímélő üzemmód. Kivételezett helyzetben van a téli olimpián a jégkorong, hiszen egyetlen csapatjátékként (a curlingesek elnézését kérve) szerepel a programban. Ezért aztán megkülönböztetett figyelem is övezi, amit a tengerentúli liga, az NHL legragyogóbb csillagainak a jelenléte még jobban kiemel. A legutóbbi, torinói játékokhoz hasonlóan Vancouverben is tizenkét csapat száll harcba az aranyéremért, ám a lebonyolítás alaposan megváltozott. Négy éve két hatos csoportra osztották a résztvevőket, négyen-négyen jutottak tovább, a legjobb nyolctól – keresztbe játszással – egyenes kieséses rendszerben haladtak a döntőig. Ezúttal a tizenkét együttest három csoportra bontották. Ez eddig rendben. Az már vitatható, menynyire reális két-két meccs után öszszesített rangsort készíteni; de így lesz. A lényeg: ezután az első négy pihen egy kört, a maradék nyolc csapatot – a rangsor alapján – öszszepárosítják, a négy győztes – ismét kiemelés szerint – találkozik a négy legjobbal. Innen már egyértelmű a folytatás: elődöntő, a döntő. A kavarást nyilván az indokolja, hogy négy éve a győztesnek nyolc meccset kellett játszania, most megúszhatja öttel is. Kímélni kell a sztárokat, ha már egyszer leereszkednek az olimpia szintjére. Reméljük, a játék színvonala kárpótol minket a kevesebb mérkőzésért.
Az alapcsoportok beosztása, A: Kanada, Egyesült Államok, Svájc, Norvégia; B: Oroszország, Csehország, Szlovákia, Lettország; C: Svédország, Finnország, Fehéroroszország, Németország. (N. M.)

Elöljáróban csak azt borítékolhatjuk, hogy a XXI. téli olimpia ma esti – közép-európai idő szerint szombat hajnali – megnyitóünnepsége grandiózus és egyedi lesz. A játékok története során ez az első megnyitó, amelyet fedett stadionban rendeznek meg. A hatvanezer fős befogadó képességű BC Place Kanada második legnagyobb ilyen létesítménye, a British Columbia Lions amerikaifutball-csapat otthona. (A teljesség igénye végett: a montreali „Big O” előzi meg, oda
66 ezren férnek be.) Az 1983-as világkiállításra építették, és átadásakor a világ legnagyobb olyan fedett stadionja volt, amelynek tetejét magas nyomású levegő tartja. Ez a konstrukció persze veszélyt hordoz, és három éve meg is történt a baj. A ponyva kiszakadt, s mivel a lyukon keresztül a levegő elillant, teljesen beomlott. A helyreállítás fél évbe telt.
Most efféle malőr remélhetőleg nem esik meg, de a magunk részéről némi problémát így is látunk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság protokolláris előírásai szerint ugyanis a megnyitón békegalambokat kell szabadon engedni, s ha akad is „ideiglenes ablak” a tetőn, a madarak gyaníthatóan nehezen találnak majd ki. Vélhetőleg persze erre is megvan a megoldás, miként arra is, a csapatok hogyan vonulnak be a légzsilipes forgóajtókon.
Ennél persze mindenkit jobban izgat az, hogy a staféta végén ki lobbantja fel az olimpiai lángot. Amint azt a bevezetőben jeleztük, Wayne Gretzky kétségkívül ideális megoldás lenne. Minden idők legnagyszerűbb jégkorongozója ráadásul sokat tett azért, hogy Vancouver elnyerje a rendezést, így mindenképpen kijárna neki a megtiszteltetés. A kanadaiak azonban az 1976-os nyári és az 1988-as téli olimpián is meghökkentették a világot. Montrealban a kétnyelvű Kanadát szimbolizálva egy francia és egy angol anyanyelvű fiatallal, Calgaryban pedig egy tizenkét éves műkorcsolyázó kislánnyal gyújtatták meg a lángot.
Sokan vélik úgy, hogy megint meglepő húzással élnek, és a fia emlékét ápoló 72 éves Betty Foxra esik a választás. Amikor Terry Fox 1981. június 28-án, 22 évesen elhunyt, egész Kanada mint legnagyobb nemzeti hősét gyászolta. Egy sportbaleset vizsgálatakor kiderült, hogy csontrákja van, és a jobb lábát térd alatt amputálták. Műlábbal vágott neki, hogy átfusson Kanadán, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig 8320 kilométeren, és arra kérte a honfitársait, hogy amíg fut, adakozzanak a rák elleni kutatásra. Az ország lélegzet-visszafojtva figyelte az emberfeletti küzdelmét. Terry Fox közel egy év alatt teljesítette a táv felét, amikor kiderült, hogy daganata átterjedt a tüdejére. Ennek ellenére nem adta fel a „remény maratonját”, s bár nem ért célba, huszonnégymillió dollárt gyűjtött a rákkutatásra. Az emlékfutásain világszerte ma is több százezren vesznek részt. A lélegzetelállító, mozgalmas, de könnyfakasztóként beharangozott megnyitón nem kizárt, hogy a világ megemlékezik Terry Foxról.

Fenn a zászló. Sajnálatosan a magyar zászló felvonására is tető alatt került sor az olimpiai faluban, az eső miatt a nemzetközi zóna dísztere helyett abban a konferenciateremben, ahol a csapatvezetői értekezleteket tartják. A szervezők féltették az ünnepségen használt elektronikus berendezéseiket, ezért a magyar, az argentin, a cseh, a görög és a liechtensteini delegációt falak közé parancsolták. A magyar csapat vezetője, Molnár Zoltán köszöntötte a falu vezetőit, az ünnepségen jelent volt Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is.