A recept: energia és optimizmus

Van egy lakás Budapesten, a Terézvárosban, ahol csodadolgok történnek. Fellegi Ádám zongoraművész tizennyolc éve ad saját, belvárosi otthonában komolyzenei koncerteket: Beethoven-, Bartók-, Liszt-zongoraátiratokat játszik felnőtteknek, Mozart-muzsikát kisgyerekeknek. Legutóbb Babar, a kiselefánt meséjét zenélte el.

Vasárnap délelőtt Fellegi Ádám Zichy Jenő utcai otthonában több tucat kisgyerek, anyuka és apuka gyűlt össze, hogy meghallgassák Jean de Brunhoff Babar, a kiselefánt című meséjét, Francis Poulenc, a hatok tagjának zenéjével. A vasárnapi koncert pótelőadásnak számított, annyian voltak kíváncsiak az ormányos történetére.
A Steinway zongora lábánál plüsselefántok és játék autók társaságában a kisgyerekek érdeklődve figyelték a kivetítőt, ahol a mese eredeti grafikái tűntek fel. Fellegi Ádám pedig mesélt Babarról, akkordokról, dallamokról. A gyerekek figyelme egyetlen pillanatra sem lankadt. Nyugalommal hallgatták a zenét, táncoltak, boldogok voltak. Míg a szünetben a szülők által hozott sütit falatozták a gyerekek, Fellegi Ádám felidézte a babakoncertek történetét.
– Kodály gondolatát, miszerint a zenei nevelést a születés előtt kilenc hónappal kell elkezdeni, megpróbáltam komolyan venni. Elhatároztam, hogy várandós anyukáknak fogok muzsikálni: hátha a magzat hall valamit, és ez befolyásolja a későbbi életét, művészi hajlamait. Az 1. számú szülészeti klinikán kezdtem el a saját Bösendorfer zongorámon terhesgondozó oktatáson koncerteket adni – mesélte a művész, miközben a háttérben a gyerekek a versenyzongorából próbáltak hangot kicsalni.
A gyerekek megszülettek, és a mamák szerették volna folytatni a közös zenehallgatást. Fellegi Ádám akkor találta ki, hogy meghívja a őket lakásába, hisz a lakáskoncerteken bensőségesebb viszonyba lehet kerülni a kompozíciókkal, a zeneszerzővel. Az értő magyarázata felnőtteknek is segít meghallani a zene szépségét, mélységeit.
Akkor még csak Mozartot játszott nekik, később bővítette a koncertek programját: Prokofjev Péter és a farkas című művét, az Állatok farsangját Saint-Saëns-től, és most Poulenc Babarját zongorázza a babáknak. A koncertek önfinanszírozó módon működnek, pedig nem kevés energia kell ahhoz, hogy egy ilyen összejövetelt valaki a saját lakásában csináljon végig. Fellegi szerint ezeknek a koncerteknek a lényege nem a pénzszerzés, hanem a zene szeretetének átörökítése.
– Sokkal többet kellene törődnünk a gyerekeinkkel. Nem a hatéveseknél kéne elkezdeni az oktatást, hanem már csecsemőkorban. Később az élmények csak azokon a csatornákon folynak be, amelyek addig kialakultak. Csak hisszük, hogy egy baba nem reagál a muzsikára. A régi polgári kultúra is azon alapult, hogy a szülők otthon kamaramuzsikát játszottak, a gyerekek akarva-akaratlanul hallgatták – fejtegette a művész, miközben egy kislány épp bújócskázni hívta.
Érdeklődőkből nincs hiány. Nemegyszer kellett a „Megtelt” táblát kiakasztani az ajtóra. A felnőttkoncertekre még turisták is rendszeresen járnak.
– Olyanok felé akarok nyitni, akik nem járnak rendszeresen hangversenyre. Közönséget próbálok nevelni. Így közel a hetvenhez tudom, hogy ezek a gyerekek nem az én közönségem lesznek, hanem az utánam jövő művészgeneráció értő hallgatói. Kodály óta sokat romlott a magyar zeneoktatás színvonala és tekintélye. Kodály-rendszerben működő iskolák alakultak Japánban, Amerikában, miközben itthon csökken az oktatás színvonala. Ez ellen próbálok meg tenni, még ha egyedül is – fejezte be a beszélgetést Fellegi Ádám. Majd viszszatért a zongorához, hogy tovább nevelgesse közönségét.