Végleg összekuszált mesevilág

Lewis Carroll és Tim Burton hasonszőrűek. A képzeletük által teremtett lények mintha egy alomból származnának. Azt gondolná az ember, hogy találkozásukból eget rengető film születhet(ne). Sajnos a múlt héten bemutatott Alice Csodaországban mégsem ezt igazolja. A magyarázat pedig: Burton a Walt Disney-cég unszolására készítette el a történet háromdimenziós feldolgozását. Ez pedig a Burton-féle kompakt világ rovására ment. Helena Bonham Carter Vörös királynője azonban minden elismerést megérdemel.

Makrai Sonja
2010. 03. 20. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogy a film túlságosan sablonszerűre sikeredett, abban nagy szerepe van a Disney által delegált forgatókönyvírónak, Linda Woolvertonnak – ő jegyzi például A szépség és a szörnyeteget –, aki összevegyítette az Alice Csodaországban és Alice Tükörországban elemeit, majd amerikai ízlés szerint összefésülte. Ebben a fantáziavilágban keveredik minden: Burton mikrokozmosza mellett a Narnia krónikái, A Gyűrűk ura vagy a Harry Potter hangulata is felsejlik. De nem lelhetjük meg benne az Ollókezű Edward, A halott menyasszony vagy a Batman gótikus, horrorisztikus, lidércnyomásos világát.
Alice (Mia Wasikowska) ebben a változatban ifjú hölgyként egy kényszerházasság elől menekülve jut el Csodaországba, oda, ahova „rémálmai” során gyerekkora óta visszajár. A Woolverton-féle átiratban ő lesz a megmentő, az, aki a Dicsnapján legyőzi majd a Vörös királynő csatlósát, a Sárkánygyíkot, hogy újra a Fehér királynő (Anna Hathaway) uralkodhasson a birodalomban. A moralizálni próbáló kerettörténet – a viktoriánus arisztokrata réteg fojtogató közege – sántít a legjobban. Alice személyisége kidolgozatlan, nem állja meg a helyét, hogy az álomvilágban élő lány egy kaland hatására képes szembeszegülni a társadalmi és szülői kényszerrel, hogy a saját útját járja, egyedül. A háromdimenziós látványvilág, az élő és megrajzolt karakterek összjátéka persze Burtont dicséri, kivetnivalót nem találni benne.
Johnny Depp Kalaposa viszont felveti a kérdést, színészi játék-e, amit látunk, vagy digitális rásegítéssel lett ilyen a figura. Bármi is a válasz, Johnny Depp egyáltalán nem azt hozta, amit tőle elvárunk. Kalaposa a Charlie és a csokigyár Willy Wonkájának tükörképe, csak más színű kontaktlencsét visel. A film végén lejtett örömtánca pedig fel is teszi az i-re a pontot.
Helena Bonham Carter Vörös királynőjéért mégis meg kell nézni a legújabb Burton-művet. Félelme-tes, toporzékoló, zsarnoki figurája megérdemelne bármilyen díjat.
A Disney persze jó lóra tett Burtonnel. Hiszen az amerikai fogadtatás igazolta a döntésüket. 116,3 millió dolláros bevételével a múlt hét végén a legjobban nyitó film lett Észak-Amerikában. De Angliában is jobban teljesített a vártnál: a szigetországban még az Avatart is lenyomta.
Sokan vannak, akik bíznak benne, hogy Burton következő filmjében saját, megszokott, őrült módon kacskaringós útját járja majd.
(Alice Csodaországban. Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus film, 101 perc, 2010. Rendező: Tim Burton. Forgalmazó: Fórum Hungary.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.