A forradalmak utáni kor embere

Nem kell túl nagy merészség ahhoz, hogy megjósoljuk, a jövő – egyebek közt – a tágabb értelemben vett vallási, vallásfilozófiai filmalkotásoké. Olyan alkotásokról beszélünk, amelyeknek nemcsak a témája Jézus élete vagy egy keresztény szent, illetve Buddha vagy valamelyik megvilágosodott buddhista láma élete, hanem alkotói, szereplői közt is ott vannak a papok, szerzetesek.

Varga Klára
2010. 04. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már csak az nem világos, kik fogják megnézni, DVD-n megvenni az olyan alkotásokat, mint például a 2006-ban Bhutánban készült Milarepa című film. Az adott vallás vagy életfilozófia követői, szimpatizánsai, a néprajzkutatók, a kultúrantropológusok, vagy idővel a legszélesebb nagyközönség is a legnagyobb természetességgel érdeklődik majd irántuk? (Mert mondjuk szellemi igényeink elindulnak felfelé a láthatatlan görbén, és nemcsak a csinált izgalmak mozdítanak meg bennünket a moziban és a hétköznapjainkon, hanem a lélek kalandjai is.)
Milarepa története igen közelről érinti a felvilágosodás és a forradalmak utáni kor emberét, itt, Európában is. Fiatalon Milarepa is belekerül a gyűlölet, a bosszú bűvkörébe, ugyanúgy, mint Európa régi vagy akár mai kiszolgáltatottjai. Jómódú apja halála után ugyanis a nagybácsi és felesége kisemmizi a csonka családot. Milarepa anyja pedig arra kéri a fiút, tanulja ki a garabonciásságot, és álljon bosszút a gonosz rokonokon, s a lelketlen falusiakon, akik nem adtak igazságot az özvegynek és gyermekeinek. Milarepa, akit akkor még Mila Thöpakának hívnak, sok évi tanulás és egy különleges beavatás után viszszatér, hatalmas vihart és villámlást támaszt. A falu összes házát lerombolja az ítéletidő, harmincketten halnak meg. Nők is, gyerekek is. Thöpaka nem térhet vissza anyjához a faluba, mert a nyomában vannak az életben maradott hozzátartozók, a szívében pedig a sziklatömbnél nehezebb bánat van. Megérti, hogy bosszúja bűn volt, és megérti azt is, hogy magát is, anyját is csak a megvilágosodásával mentheti meg a karma törvénye szerint egy következő életbeli iszonyatos sorstól. Eddig tart az első rész.
A forgatókönyvre lehetne azt mondani, hogy némiképp didaktikus, de nem érdemes, mert lényegesebb az, ahogyan a lélek, Milarepa belső drámáját, sorsvonalait ábrázolja a film. Örülhetünk annak is, hogy mellékszereplőként megismerünk egy, a régi magyar garabonciásokhoz hasonló figurát, olyat, amilyet Krúdy élőben látott.
A színészek, akiket a képkockákon látunk, egyszerű tibeti emberek, papok és szerzetesek, akik a bennük eleven buddhizmus mellett páratlan szépségű eredeti viseleteket, edényeket, közösségi tereket és énekeket mutatnak be, már ez utóbbi is ad százhúsz percnyi csodálnivalót. S az is, ahogyan a tibetiek segítenek elbúcsúznunk örökre – egy új világkorszakba lépve – a forradalmak korától.
(Milarepa – színes, magyarul beszélő, bhutáni film, 90 perc, 2006. Rendező: Neten Chokling. Forgalmazó: Best Hollywood.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.