Idáig is elátkozott helyként élt a lengyel köztudatban a szmolenszki erdő, Katyn drámájának azonban új fejezetét nyitja meg a katasztrófa. Hetven éve mintegy húszezer lengyel tiszt halt itt meg, s most ismét e helyhez kötődve megtizedelődött a lengyel értelmiségi és politikai elit. A lengyel elnökkel tartott felesége, valamint a szovjetek által 1940-ben kivégzett lengyelek több hozzátartozója. A gépen utazott a lengyel központi bank kormányzója, Slawomir Skrzypek, Andrzej Kremer külügyminiszter-helyettes, a hadsereg egész vezérkara, s még számos állami és kormányzati tisztviselő. Ezt megelőzően a múlt lezárásának jegyében a múlt szerdán Vlagyimir Putyin és Donald Tusk részvételével tartottak megemlékezést, amelyre Kaczynskit nem hívták meg. Az elnök maga kérte, hogy ő is a helyszínen emlékezhessen az áldozatokra.
*
Rendkívül rossz látási viszonyok között, ködös időben közeledett a Szmolenszk melletti Szevernij repülőtérhez a lengyel elnöki gép, amely a hírek szerint a repülésirányítók javaslata ellenére a leszállásról döntött, s eközben, állítólag a negyedik kísérlet során következett be a katasztrófa. A gép egészen kicsi darabokra tört szét és több darab kigyulladt.
Donald Tusk miniszterelnök Gdanskban értesült a tragédiáról, amelynek hírére sírva fakadt. Azonnal rendkívüli kormányülést hívott össze, amelyen egyhetes gyászt hirdettek. Eközben emberek gyülekeztek Varsóban az elnöki palota előtt, mécseseket és virágokat raktak a bejárathoz. Nemzeti színű – fehér és vörös – rózsákból készült koszorúkat hoztak, imádkoztak. Az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos találgatás csak egy-egy pillanatig tartott, mindenen felülemelkedett a fájdalom.
Nem véletlenül, hiszen az áldozatok névsora megdöbbentő. A már említetteken kívül a szerencsétlenségben elhunytak között van Ryszard Kaczorowski, az utolsó emigrációban élő (nem kommunista) lengyel elnök, Krzysztof Putra és Jerzy Szmajdzinski, a szejm alelnökei; Krystyna Bochenek, a szenátus alelnöke; Wladyslaw Stasiak, az elnöki hivatal vezetője; Aleksander Szczyglo, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője; több államtitkár és helyettes államtitkár; Franciszek Gagor tábornok, vezérkari főnök; Andrzej Przewoznik, a Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács elnöke; Janusz Kochanowski lengyel ombudsman; Janusz Kurtyka, a Nemzeti Emlékezet Intézetének elnöke; Piotr Nurowski, a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke; Janusz Krupski, a Veteránok és Üldözöttek Hivatalának vezetője; 14 szejmképviselő és szenátor; Maciej Plazynski, a szejm volt elnöke; Tadeusz Ploski katolikus tábori érsek és a lengyel egyházak és felekezetek további nyolc magas rangú képviselője; hat tábornok, köztük a szárazföldi erők, a légierő és a tengerészet főparancsnokai; a katyni családok és más egyesületek tizenöt képviselője és Anna Walentynowicz, az 1980. augusztusi gdanski hajógyári sztrájk hőse.
A világ is megdöbbenten áll a történtek előtt. Oroszországban mára nemzeti gyásznapot hirdettek, Putyin miniszterelnök vezetésével bizottságot hoztak létre a történtek kivizsgálására, a helyszínre érkezett a fél kormány, s azonnal intézkedtek az áldozatok hozzátartozóinak az orosz állam költségén történő fogadásáról, szállításáról is. Az elnök azóta Varsóban felravatalozott holttestét a helyszínen ikertestvére, Jaroslaw azonosította, a többi áldozat maradványait a szükséges vizsgálatokra Moszkvába szállították. A volt kormányfő péntekig maga is rajta volt az utaslistán, de édesanyjuk rossz egészségügyi állapota miatt végül nem utazott el. Dmitrij Medvegyev orosz államfő országa együttérzéséről biztosította a lengyel népet.
Őszinte részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak és minden lengyelnek a katolikus egyházfő, XVI. Benedek is.
Barack Obama amerikai elnök „rettenetes” hírnek nevezte a történteket Lengyelország, az Egyesült Államok, az egész világ számára. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke olyan „lengyel hazafiként” emlékezett meg Lech Kaczynskiről, aki egyszersmind „elkötelezett volt az Európai Unió iránt”.
Rizikófaktor. Először akkor döbbent meg a lengyel közvélemény, amikor 2003-ban Leszek Miller helikoptere lezuhant Varsó külvárosában – a kormányfő törésekkel megúszta a balesetet –, de okozott már ijedséget az elnöki gép is. A hajtómű hibája miatt Kaczynski 2008-ban először nem tudott időben felszállni Mongóliából. Pár nap múlva a Szöul felett egy légörvény fogott ki a gépen, amely csak másodszorra tudott leszállni. Az izgalmakkal terhelt ázsiai körút során Kaczynski – megőrizve lélekjelenlétét – a koreai fővárosban a leszállás után azt fejtegette, hogy „minden repülésben benne van bizonyos kockázat, az államfő munkájának rizikófaktora pedig különösen magas, mert folyamatosan úton van”. A kormány ugyanakkor azonnal döntött új, nem a luxust, hanem a biztonságot előtérbe helyező elnöki gép beszerzéséről. Ebből azonban nem lett semmi. Ehelyett a Tupoljev-gyárban felújították a két Tu–154-est. (S. G.)
