Pécsett

A N Y A N Y E L V Ü N K

Megkérdezték tőlem, hogy ugye mennyire furcsa, helytelen forma az, hogy Pécsett. Dehogy, tiltakoztam, és elmagyaráztam, hogy mennyire rendben van. Nemsokára mások is megkérdezték. Nem tudtam mire vélni a dolgot: hiszen amióta az eszemet tudom, használjuk azt, hogy Pécsett, Győrött, sőt Kolozsvárt, irodalmi emlékeinkből is visszaköszön, mi a baj velük?
Azután rájöttem. Sokan ma már alig olvasnak, főleg nem korábbi szépirodalmat, amelyben ezeket az alakokat még természetesen használták. A településnevekhez járuló helyhatározóragok közül ma már csak a -ban/-ben és az -on/-en/-ön használatos (Debrecenben, Budapesten), mi a csoda is lehet az a Pécsett, amikor „helyesen”: Pécsen? És miért mondják, hogy Győrött? Amikor az megszokottan: Győrben. Biztos nyelvi hibáról van szó!
Természetesen nem hiba! A -t vagy -tt egy ősi -t helyhatározóragból eredő és máig élő – hol? kérdésre felelő – rövid vagy hosszú változatú rag. A -tt ragot leginkább tovább éltető városunk Pécs. Bár a köznyelvben leginkább azt mondjuk, hogy Pécsen (például Pécsen vagyunk), de máig él kicsit régies hangulatú, „klasszikus” formája, a Pécsett (például Pécsett vagyunk). Más egy szótagú városnevekhez is gyakran járul ez a rag: Győrött, Vácott.
Elsősorban a -vár és a -hely végű településnevekhez kapcsolhatjuk, van, amelyikhez mindkét, rövidebb és hosszabb formában is: Sárvárt vagy Sárvárott, Kaposvárt vagy Kaposvárott, Kolozsvárt vagy Kolozsvárott, más esetben inkább csak az egy -t-s forma szokásos: Hódmezővásárhelyt, Sátoraljaújhelyt, Gyulafehérvárt, Székesfehérvárt.
Bevallom, először én is kicsit meglepődtem, amikor jó néhány éve kaptam egy kis útikalauzt ezzel a címmel: Séták a régi Székesfehérvárt. Számomra addig csak a Székesfehérváron forma létezett, de a Kaposvárt mintájára azonnal értettem: Székesfehérvárt=Székesfehérváron.
Még azt a szabályt is megfogalmazhatjuk, hogy egy szótagos helynevekhez rendszerint a hosszabb változat (-tt) illeszkedik, a -hely végződésűekre inkább a rövidebb (-t), a -vár utótagúak mintha mindkét változatot elfogadnák. És vannak városnevek, amelyekhez nem lehet kapcsolni. Noha a -hely végződésűekhez járulhat a rag, én még sohasem hallottam, hogy Szombathelyt (vagyok).
A -t-re végződő régi helyhatározórag egyrészt furcsa, szokatlan, másrészt viszont mintha terjedne, s olyan helynevek esetében is felbukkan, amelyekben eddig nem volt szokásos. Az elmúlt időszakban találkoztunk a következőkkel: Soroksárott, Tácott, Munkácsott… Természetesen ezek sem helytelenek, de mindenképpen szokatlanok. Valamiféle tudatos archaizálás hozza létre őket. Azt azonban még mondani sem hallottam, és elképzelni sem tudom, hogy Budapestet (Budapesten helyett), Gödöllőt (Gödöllőn helyett). Ne is próbálgassunk!
Írásomat áttekintve szövegszerkesztőm számos történelmi, tehát szabályos -t-s és -tt-s helyhatározó-ragos településnevet pirossal aláhúz. Ő sem ismeri. Hogy várhatnánk el akkor, hogy az emberek ne csodálkozzanak: Ugye mennyire helytelen az a forma, hogy Pécsett?
Mi már tudjuk: nem helytelen! Hanem régi, szép! De akinek furcsa, az mondja nyugodtan: Pécsen!