Szájzár az Élysée-ben

Az utóbbi napokban szinte végeláthatatlan sorban kerültek elő a francia elnök magánéletéről szóló pletykák. Az elburjánzáshoz hozzájárult az Élysée-palota kommunikációs csődje is: mindenki mondott mindent, majd másnap ugyanezt cáfolták. Ideje volt elrendelni a szájzárat, és az államfő felesége egy rádióinterjúban mindent tisztázott. Vagy mégsem?

Dati, a kegyvesztett. Már éreznie kellett volna, hogy valami nem stimmel körülötte. Március közepén a jelenlegi belügyminiszter megvonta Rachida Datitól a Peugeot 607-es személygépkocsit, amelyhez háromfős testőrcsapat is társult. A közelmúltban a kormánypárt dobta vissza egy genfi hotelszámláját, mondván, ilyen nagy összegeket nem áll módjukban fedezni. A kocsimegvonás nem éreztette különösen hatását a marokkói–algériai családból származó volt igazságügy-miniszterre, ugyanis mint Párizs VII. kerületének polgármestere még két gépjárművel rendelkezik. Bizonyára a genfi szállodaszámlát is tudja rendezni az európai parlamenti képviselőként kapott havi 7661 eurós és a polgármesterségért járó 4808 eurós fizetéséből. Rachida Dati Sarkozy volt feleségének, Céciliának egyik legjobb barátnőjeként üstököskarriert futott be. Az államfő, akinek kampányában szóvivőként dolgozott, első kormányában a rendkívül agilis 44 éves nőnek igazságügyi tárcát adott, bár az ügyvédi vizsgát csupán a közelmúltban tette le. Az elmúlt évben azzal vetette észre magát, hogy egy titokban tartott apától szült, majd a szülést követően egy hét múlva megjelent a minisztériumban dolgozni. Azért ez sokakat megdöbbentett. Ezt követően tavaly a saját szavai szerint „száműzték” az Európai Parlamentbe. Ott decemberben az M6 francia tévéállomás a politikai munka és a család összeegyeztethetőségéről készített műsort, amelynek során Dati képviselőt bemikrofonozták. Ő azonban erről megfeledkezve egy telefonbeszélgetést folytatott, amelyben keresetlen szavakkal fejtette ki mélységes utálatát a „dögunalmas” Európai Parlamentről. Amikor az M6 nyilvánosságra hozta a beszélgetést, azzal indokolta a nem éppen odaillő szavakat, hogy kislánya betegsége miatt izgatott volt. (P. T.)

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja – ilyen bölcsességeket a franciák is ismernek. Előbb megszületik a ki tudja honnan származó, ám „biztos értesülés”, amelyet hivatalos helyen azonnal cáfolnak. Az egyszerű embert ilyen trükkökkel nem lehet átejteni, ő már csupán ebből tudja, hogy valami igazság mégis volt a híresztelésben. Pláne, ha gyors egymásutánban az illetékesek ellentmondó hivatalos nyilatkozatokat tesznek, akkor a polgár elégedetten hátradőlhet: hát nem megmondtam.
Valami hasonló történhetett az elmúlt hetekben a francia politikában. Március elején kapott lábra a Nicolas Sarkozy magánéletéről szóló mendemonda, hogy az elnöki pár csalja egymást, és az államfő harmadik házassága is végét járja. A francia sajtó – szokásához híven – mérsékelt érdeklődést tanúsított a téma iránt, errefele nem annyira bevett szokás a politikusok magánéletével foglalkozni.
Amúgy is a történet – hogy Carla Bruni-Sarkozy egy fiatal énekes iránt tanúsít különleges érdeklődést, míg férje az egyik államtitkárnőnél talál vigasztalásra – a Journal du Dimanche (JDD) hetilap internetes oldalán lévő blogrovatban jelent meg, természetesen álnéven. A francia internetes sajtóban is nagyon elterjedt a blogolás. Nemcsak lelkes amatőröktől olvashatunk bejegyzéseket, hanem az adott lap neves újságírói is rendszeresen e helyütt adnak teret különböző gondolataiknak.
Jó ez a gyakorlat vagy sem? Az biztos, hogy az ilyen rovatokban bárki szabadon kifejtheti sejtéseit, hallomásait, gyanúit, amelyet nem tud százszázalékosan igazolni. Ilyenkor nem kell a szerkesztővel egyeztetni az anyagot, ellenőrizni az adatokat, forrásokat, ez amolyan ahogyan jön, úgy puffanszerű írásmód. Van ennek létjogosultsága, különösen, ha olyan helyről tudósítunk, ahonnan majd minden szó fontos, óvatosan kell fogalmazni, ha nem akarunk valamely országot vagy annak politikusát megbántani. Ilyen például Brüsszel, az Európai Unió központja, ahol a háttérben, a kuliszszák mögött sok minden kiderül egy újságíró számára, de ezt az adott orgánum nem tudja felvállalni. Ilyenkor jön a blogírás, amelyben mégis kifejtheti gondolatait a bennfentes.
De itt nem erről volt szó. Sarkozy márciusi londoni útja során kapta fel a világsajtó a kölcsönös megcsalási történetet, amely a hónap végére sem akart csitulni. A brit média tényként írta le a JDD elektronikus oldalán meglelt sztorit, amely szárnyra kelt, találkozhattunk vele a spanyol, a brit, a svájci, de még a magyar lapok hasábjain is. Ez bizony nemzetközi ügy lett, mégpedig olyan, amely alkalmas a francia elnök lejáratására, az államfő helyzetének megingatására.
A francia belső elhárítás főnöke az Élysée-ből utasítást kapott, hogy derítse ki az ügy hátterét. Voltak már nehezebb feladatai is, napokon belül kész volt a jelentés. Ám az elnöki palota kommunikációs tanácsadója, Pierre Charon, aki Carla Bruni megnyilatkozásaiért felel, a saját szájára nem tudott lakatot tenni: a sajtónak a megcsalási ügy kapcsán „összeesküvésről” beszélt, amelynek külföldi pénzügyi szálai is lehetnek. Thierry Herzog, Sarkozy ügyvédje szintén ezt a vonalat erősítette meg, „átgondolt destabilizációs kísérletről” szólva.
Az ilyen kibeszélőshow-ban nem kell sokáig várnunk arra, hogy kiderüljön, ki is a kezdeményezője a pletykának. A francia sajtó szerint Charon képviselőkkel találkozva meg is nevezte a személyt: Rachida Dati volt igazságügy-miniszter asszonyt, jelenlegi európai parlamenti képviselőt. A hét közepén a nagy hatalmú Élysée-főtitkár, Claude Guéant, aki az egyik legközelebbi munkatársa a francia államfőnek, a Canard Enchainé című szatirikus lap újságírójával ebédelve elejtett egy megjegyzést: „Az elnök nem kívánja látni Datit.”
„Ami tegnap igaz volt, mára már nem az” – egy nap múlva az Élysée főtitkára diplomatikusan próbált meg kihátrálni előző napi megjegyzését magyarázva. Eközben a megvádolt Dati asszony eredményesen fellármázta az egész francia a sajtót, hogy ő nem részes semmilyen összeesküvésben, alaptalanul gyanúsítják azzal, hogy ő állt a pletykaterjesztés élén. Az Hachette, a Journal du Dimanche kiadója elbocsátotta az online részleg főszerkesztőjét, és azt az újságírót, aki a blogot írta. A fiatal énekes, Benjamin Biolay, aki a mendemondák szerint jó viszonyt ápol az elnök feleségével, beperelte a France 24 tévéadót, amely terjesztette a pletykát.
Valószínűleg Sarkozy megelégelte ezt a kommunikációs kalamajkát, és beküldte feleségét az Europe 1 nevű rádióállomáshoz, ahol részletesen beszélt az egész ügyről. Carla Bruni elmondta, hogy a pletyka hidegen hagyja őt és a férjét, nem volt semmiféle összeesküvés, ők nem kértek semmilyen vizsgálatot, és Rachida Dati különben is a barátjuk. Sokkal okosabbak nem lettünk, de a hírek szerint az államfő elégedett volt feleségével, hogy végre sikerült lezárni az ügyet. Legalábbis ideje volna ennek. Mint egy kormánypárti képviselő fogalmazott: „Jót szórakoztunk, de a regionális választásokon elszenvedett pofon után nem ártana, ha dolgozni kezdenénk.”