A szöveg és a lélek találkozása

A XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenáris Park Hess termében tegnap délelőtt adták át Az év illusztrátora elismerést Rofusz Kingának az Irijám és Jonibe című, a Csodaceruza Kiadó gondozásában megjelent könyvéért.

P. Szabó Ernő
2010. 05. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Eredetileg animáció szakon végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán Rofusz Kinga. A mestere Richly Zsolt volt, akitől nemcsak a filmes szakmáról, de a grafikáról is nagyon sokat tanulhatott, és akinek a mai napig megmutatja azt, amin dolgozik. A főiskola után a Pannónia Filmstúdióba került, ahol egyedi filmeket készíthetett. – Azt csinálhattam, amit szerettem, ami az én mániám – emlékszik vissza a hagyományos technikával papírra festett, rajzolt, hagyományos felvevőgéppel 35 mm-es szalagra rögzített filmekre. – Nagyon szerettem ezeket az éveket. Másik nagy vágyam az illusztrálás, a könyv volt. Azt hiszem, hogy a filmjeimben is mindig a képi megformálás kapta a legnagyobb hangsúlyt. Gyerekkorom óta nagyon fontos tárgy az életemben a könyv.
Tíz évvel ezelőtt választották be illusztrációit először a bolognai kiállításra. Ott, Bolognában ismerkedett meg Sárkány Győzővel, a Magyar Illusztrátorok Társaságának elnökével. – Ő biztatott akkor és azóta is nagyon sokszor, hogy készítsek illusztrációkat – mondja. – Nagyon nagy élmény volt nekem akkor a bolognai kiállítás. Akkor még jóval nagyobb különbség volt az itthoni és a külföldi gyermekkönyvek között. Nagyon meglepett, hogy mennyire merészek a kinti illusztrátorok. Mindent megengedhetnek maguknak (a szó jó értelmében), és mivel ezt igényesen teszik, még működik is a dolog. Hiszen ez inspirálóan hat az olvasóra, és egész kicsi kortól sokkal nyitottabbá teszi a gyermekeket, akik vevők a felnőttek számára nehezen elfogadható képi megfogalmazásokra.
A másik, ami akkor szembetűnt a grafikusnak, hogy itthon kevés a gyermekeknek szóló olyan könyv, amelyben a kép mesél. Pedig külföldön felnőtteknek is készülnek kimondottan képes könyvek. Természetesen nagyon igényesek. – Nálunk elsősorban szövegközpontú a könyv. A kép még mindig mellékes sokak szemében – véli.
Furcsának tartja, hogy sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy a képen az jelenjen meg pontosan, amit a szövegben olvashatunk. Azt szereti, ha egy illusztráció valami más tartalmat, jelentést ad, esetleg valami kis rejtvényt. Ezzel a szöveg gazdagságát, értékességét igazolja. De úgy látja, az utóbbi néhány évben egyre több szép magyar gyermekkönyv jelenik meg, mert néhány kiadó elhivatottan dolgozik.
– A másik igazán nagy hatás, amit érzek, az a gyermekeim ajándéka. Tőlük kaptam azt a képességemet vagy sokkal inkább késztetésemet, hogy minél tisztábban és egyszerűbben fogalmazzak. Talán az embernek innentől kezdve nincs ideje lényegtelen dolgokkal vacakolni – említi meg élete másik nagy élményét. – Ők végtelenül tisztán fogalmaznak, és ezt várják tőlem is. Ez észrevétlenül átmegy a képeimbe is. Jelszerűbbek, tisztábbak, sokkal kevesebb a cicoma. Merek rácsodálkozni egészen banális dolgokra.
A Magyar Illusztrátorok Társasága tagjaként az elmúlt években igen sok kiállításon vett részt. Az első könyv, amelyet illusztrált, s amelyért Az év illusztrátora elismerést is megkapta, egy különleges verses mese, Schein Gábor Irijám és Jonibe című műve. – Tavaly keresett meg Sándor Csilla a Csodaceruza Könyvkiadótól, hogy lenne egy mese, amely szerinte illene hozzám – emlékezik a találkozásra. Amikor először elolvasta a szöveget, érezte, hogy a szöveg valóban megtalálta őt. A vers egy szürreális szerelemről, elválásról, újra egymásra találásról szól. Schein Gábor arra biztatta, hogy a saját benyomásait, érzéseit próbálja megjeleníteni. Azt szerette volna, hogy a szöveg és a kép teljesen egyenrangú legyen. Kellett egy kis idő, hogy ezt meg merje tenni, hiszen a szöveg nagyon sok olyan motívumot tartalmaz, aminek komoly vallási, kulturális vonatkozása is van.
Nehezen szánja rá magát, hogy meghúzza az első vonalat, hiszen úgy véli, az illusztráció a szöveg és az illusztrátor lelkének találkozása. Amikor elolvas egy szöveget, akkor kialakul egy erős benyomása. – Ilyenkor erős képek vannak a fejemben, ezek még határtalanok, gazdagok, nagyon sokfelé indulnak. Ha ilyenkor rögtön nekiesnék, és lerajzolnám, amit akkor látok, akkor azt hiszem, sok mindentől megfosztanám az egészet. Ezért csak akkor szoktam elkezdeni festeni vagy rajzolni, amikor már úgy érzem, hogy letisztult, tényleg pontosan látom, hogy mit szeretnék, és már majd megőrülök, hogy végre megfesthessem a képeket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.