Idén sem csalódhattak azok, akik valóban a galériák és az unikális tárlatok miatt látogattak a Falk Miksa utcába. A MissionArt Galériában Régen és ma címmel a szentendrei avantgárd meghatározó alakjainak – efZámbó Istvánnak, Wahorn Andrásnak, Bukta Imrének és feLugossy Lászlónak – korai és mai művei kerültek egy falra. A Magyar–Francia Galéria Cherchez la femme című kiállítása mindenképp megért egy misét: a XIX. századi realista huszadik századi modern magyar festők nőábrázolásaiból rendeztek egyedi tárlatot. Csók István, Faragó Géza, Batthyány Gyula, Molnár C. Pál és Anna Margit együtt soha nem látott festményei kaptak itt helyet. A Pintér aukciósházban is a festményekre helyeződött a hangsúly: itt a májusi kétnapos nagyárverés klasszikus és kortárs anyagát állították ki, amely szintén nagy érdeklődést váltott ki.
De a Wladis Galéria és Műteremben is sokan tolongtak: az ékszergalériában az éjjeliedényekből rendeztek minitárlatot. A közel ötven darabból álló kollekció az 1900-as évek elejétől egészen az ötvenes évekig mutatta be, hogy változott az éjjeliedények megformálása. Rendeltetése ellenére is mindegyik különleges megmunkálással készült.
Az újonnan nyílt, kortárs művekre szakosodott Hervé Gallery Celeb-Ritty kiállítása igazi arcul csapás volt. A tulajdonos Hervé-Lóránth Ervin, Vörös Krisztián, Ima Montoya vad és nyers képei a média uralta társadalom celebkultúrájára reflektáltak Zámbó Jimmy-arcok, Zalatnay Cini ikonképe, A hermelines hölgy és Paris Hilton egymás mellé állításával.
A Goldbach Galéria az antik üzlet mellett kortárs kiállítással is készült. Krizsán Zoltán festőművész Át-látások című kiállítására érdemes volt betérni. Krizsán üvegre felvitt olajfestményei újszerű megvilágításba helyezik a táblakép művészetét. A kísérletező festő többrétegű, transzparens képei valóság és képzelet között megrekedt világokat ábrázolnak. Sajnos a tárgyak kiállítási módja nemigen tette lehetővé, hogy az egymásra festett különböző képrétegeket át lehessen látni.
Idén végre a külföldi látogatókra is gondoltak a szervezők, hiszen délutántól egészen éjszakába nyúlóan tematikus tárlatvezetésekkel várták őket. De magyar nyelvű előadások, vezetések is szerepeltek a programban: Mezősi Eszter üvegművész a Falk Miksa utca épületeinek történelmét elevenítette fel, a BÁV Szent István körúti műtárgy- és régiségboltjában a bútorrestaurálásról tartott előadást Halmai János.
Annak ellenére, hogy rövid időn belül nyolcadszor rendezték meg a műtárgyak fesztiválját, figyelemre méltó programot tudtak összeállítani a szervezők. Csak a Falk Art Fórum különleges hangulata veszett el az évek alatt. Az utcai sátrakból kiszűrődő szitárzene, a lufihajtogatás és az egymást követő lacikonyhák, kürtőskalács-készítők leszállítják az ilyen típusú eseményeket a vásározás szintjére. Az evés sajnos sokaknak nagyobb örömet okozott, mint a ritkán látható festmények látványa. A galériák ingyenbor- és -pogácsakínálata is elég hamar kimerült.

Az SZFE lázadásának öröksége és a „kegyetlen színház” hatása