Bár a közhiedelem szerint az i. e. 776-os esztendő óta számon tartott ókori olimpiai játékokon kizárólag férfiak vehettek részt és a fehérnépet még a nézőtérre sem engedték be, mégis akadtak nők, akiknek babérkoszorú került a fejére. Holott valóban nem tehették be a lábukat a versenyszínhelyekre. S akkor hogyan nyert első nőként a spártai Kyniska i. e. 396-ban és 392-ben is? Úgy, hogy a fogatok, esetében a négyesfogatok versenyében nem a hajtót, hanem a tulajdonost illette a dicsőség. Bizonyítékként Kyniska győzelmére még epigrammákat is írtak. Az olümpiai ásatások során 1879. június 11-én találták meg az egyiket, egy mészkőlapra vésve: „Spártai fejdelmek, testvéreim és az elődim / Állította Kyniska e szobrot, gyors fogatával / Hogy diadalt aratott. Úgy vélem hogy valamennyi / Hellasi nő közt csak főmre jutott koszorú.”
A későbbiek során azonban más nők is arattak diadalt, főleg spártaiak, de Makedóniából valók is. Így például a feljegyzések szerint az i. e. 264-es olimpián Belistiche jegyezte az első győzelmet az akkor először megrendezett csikók kettesfogatú versenyében. Amikor I. Theodosziusz császár i. sz. 393-ban túlbuzgó keresztény szigorral minden pogány ünnepség és szertartás betiltása mellett rendeletileg az olimpiai játékoknak is véget vetett, ezerötszáz évig nem kellett polemizálni azon, hogy a nőknek milyen szerepe lehet a sportban.
Az újkori játékok életre hívója, Pierre de Coubertin is rövidre zárja a kérdést, a maga részéről a fakanál mellett látná őket. 1896-ban, Athénban nem is kerül szóba, hogy a nők versenyezhessenek, négy év múlva azonban éppen a báró szülőhazájában bemutatkozhatnak. A párizsi játékokat a világkiállítás afféle mellékeseményeként kezelik, Coubertin még a rendezést is kénytelen kiadni a kezéből, ez lesz a „zűrzavarok olimpiája”. Tizennyolc sportágban tartanak versenyeket, s négyben, Coubertin tiltakozása ellenére külön – teniszben és golfban – vagy közös mezőnyben – lovaglásban és vitorlázásban – a nők is indulhatnak.
Nagy tolongás nincs, összesen tizenkilencen neveznek be. Ám azzal, hogy teniszben az egyes döntőjében a brit Charlotte Cooper 6:1, 6:2-re veri a francia Heléne Prévostot, ő az újkori olimpiák első női bajnoknője. Golfban az amerikai Margaret Abbott győz, aki 1955-ben úgy hal meg, hogy nem is tudja, olimpiát nyert. A NOB ugyanis a golfot csak ezután nyilvánítja a párizsi játékok hivatalos versenyszámának. 1904-ben (St. Louis) csupán íjászatban rendeznek női versenyeket, 1908-ban (London) teniszben, íjászatban és a műkorcsolyázásban, 1912-ben (Stockholm) viszont már úszásban is, 100 méter gyorson és 4x100-as váltóban, s toronyugrásban is. A női vívás 1924-ben (Párizs) debütál a tőr egyénivel, az itt hatodikként záró Tary Gizella az első pontszerzőnk.
1928-ban (Amszterdam) kerül fel a műsorba női atlétika a 100 és 800 méteres síkfutással, a 4x100-as váltóval, valamint a magasugrással és a diszkoszvetéssel. A 800 méter befutója, a hajrának nehezen titulálható vánszorgás és a célban elájulók látványa azonban visszakozásra készteti a NOB-ot. Az 1960-as római olimpiáig a 200 méter a leghosszabb női futószám, holott úszásban 1920-tól folyamatosan rendeznek 400 méteres versenyeket. A tornásznők is Amszterdamban méretik meg magukat először, egyelőre csak csapatban. A magyar együttes a negyedik helyével már közel van a dobogóhoz. Az 1936-os berlini játékokon aztán két női versenyzőnk is győz: előbb a tőröző Elek Ilona, majd magasugrásban Csák Ibolya. S szép számmal akadnak követőik (lásd mellékelt táblázatunkat).
Súlyos kérdések
A 2004-es athéni olimpián négy egyéni bajnoknőnk is akad: a párbajtőrvívó Nagy Tímea (aki Sydney után ismétel), a kajakos Janics Natasa, a sportlövő Igaly Diána és az öttusázó Vörös Zsuzsanna; s nyer a Janics, Kovács Katalin duó is, amely Pekingben megvédi a címét. Ám itt ez az egyetlen női aranyunk, s melléje is csak egy ezüstöt és bronzot tehetünk a Janics, Kovács, Kozák Danuta, Szabó Gabriella négyes, valamint a párbajtőröző Mincza-Nébald Ildikó jóvoltából. Az eredményességnek kétségkívül sok összetevője van a felkészülésre jutott állami támogatástól kezdve a korábban ismeretlen kvalifikációs nehézségeken át a vetélytársak egyre bővülő köréig, de tény: egyre több esély is kínálkozik.
Ne is menjünk vissza a hőskorig. A nők 1972-ben még nyolc sportág negyvenhárom versenyszámában vetélkedtek (a vegyes számokkal együtt), 1988-ban tizenhét és nyolcvanhat a megfelelő számok, Pekingben a 302 versenyszámból 131-et a nőknek rendeztek, lovaglásban, vitorlázásban és tollaslabdában a vegyes párossal még akadt tíz vegyes szám is. Tulajdonképpen már a férfiakat „diszkriminálják”, hiszen ők ritmikus gimnasztikában és szinkronúszásban nem indulhatnak, a nők számára pedig – akik 1984 óta maratonit is futnak a játékokon – már csak az ökölvívás maradt meg szűz területnek. De ez is csupán Londonig.
A küzdősportok közül a cselgáncs női ága 1992-ben került be a műsorba, és a hölgyek már ekkor ugyanúgy hét súlycsoportot kaptak, mint a férfiak. Birkózásban 1972 és 1996 között a férfiak tíz kötött- és tíz szabadfogású kategóriában tusakodtak, Sydneyben nyolc-nyolcban, jelenleg pedig be kell érniük hét-héttel, mert Athénban a nőknek is jutott négy súlycsoport. A görög fővárosban egy új küzdősport, a tekvondó is felkerült a palettára, mindkét nemben négy-négy súlycsoporttal.
Súlyemelésben Sydney hozta meg az áttörést. Atlantában még csak a férfiak léptek pódiumra tíz súlycsoportban, négy év múlva azonban már nyolc férfi és hét női kategóriában zajlottak a versenyek. S a 69 kg-ban Márkus Erzsébet ezüstérmes lett 242,5 kg-os teljesítményével. (A 31 éves szombathelyi versenyző szakításban 112,5 kg-os világcsúcsot ért el, és 2,5 kg-mal vezetett a kínai Lin Vej-ning előtt, ám riválisa ledolgozta a hátrányát, és könynyebb testsúlyának köszönhetően nyerte meg az olimpiát.) „Tizenkét évig küzdöttem a vastárcsákkal a hazai, majd a nemzetközi élvonalban. Abban, hogy ilyen hosszúra nyújtottam a pályafutásomat, nem kis szerepe volt a női súlyemelés olimpiai műsorra kerülésének. Ha már ennyi ideig igyekeztem magas színvonalon sportolni, szerettem volna megmutatni magamat az olimpián is. A helyszínen nagyon örültem az ezüstéremnek, de volt bennem egy kis hiányérzet is, ami itthon csak fokozódott” – vallotta be később, már a pályafutására visszaemlékezve.
Négy év múlva ugyanez volt a műsor, és Athénban is született egy magyar ezüstérem a 69 kg-ban, de a dobogó második fokán immár Krutzler Eszter állt, aki 262,5 kg-os eredményt ért el. Ő eleve csak az ezüstre hajthatott rá, a kínaiak új csillaga, Liu Csung-hung 275 kg-os világcsúccsal nyert. A Márkushoz hasonlóan szombathelyi Krutzler gyermekáldás után 2007 tavaszán tért vissza, s ugyan Pekingbe nem jutott ki, 29 évesen jelenleg is emel. Igaz, már nem a korábbi szintjén, egy hónapja a minszki Eb-n a 75 kg-ban 210 kg-os eredménnyel a hetedik helyen végzett. A jövő ígéretének a 21 éves Magát Krisztina számít, aki tavaly az U23-as Eb-n a 75 kg-ban bronzérmes lett 209 kg-mal, a felnőtt vb-n 207-tel a 19., az áprilisi Eb-n pedig 205-tel a 11. helyen zárt. Innen azért még van hova előrelépni.
Éremeső a szőnyegeken
Birkózásban ígéretesebb a kép. Az idei bakui Eb-n az 59 kg-ban harmadikként zárt Sastin Marianna a hatodik érmét gyűjtötte be felnőtt világversenyen. A mostani már a harmadik Eb-bronza 2006 és 2008 után, 2007-ben ezüstérmes volt. A világbajnokságokról van ezüstje 2005-ből és bronza 2009-ből. Ám a 27 éves versenyző ezeket az eredményeket a 2008-as Eb-bronz kivételével az 59 kg-ban érte el, s pechje, hogy ez nem olimpiai súlycsoport. Bár a 63 kg-os kvótát a pekingi játékokra is megszerezte, itt csak a 15. helyen végzett. Az idei Eb után végérvényesen súlycsoportot váltott, s bízhatunk benne, hogy két év alatt beleerősödik a 63 kg-ba. „Úgy gondolom, minden sportolónak az olimpia az álma, én is szeretnék egyre még mindenképpen kijutni, és jó lenne onnan éremmel hazajönni” – mondja a Vasas versenyzője. A 25 esztendős Szabó Emese a tavalyi kontinensbajnokságon az 51 kg-ban lett második, neki az 55 kg-t kell megcéloznia, ahol a 21 éves, junior Eb-2. Barka Emese is szerepel. Utóbbi az 51 kg-ban már 18 évesen felnőtt Eb-bronzérmes volt, így az Emesék tusakodásából is kisülhet egy szép eredmény Londonban.
Cselgáncsozónőinktől már Pekingben sokat, talán túlságosan is sokat vártunk az után, hogy a 2007-es Rio de Janeiró-i világbajnokságon Baczkó Bernadett (57 kg) és Mészáros Anett (70 kg) is bronzérmet szerzett. Az olimpián végül Baczkó és Mészáros egyaránt hetedikként zárt, miként Csernoviczki Éva (48 kg) is. A két héttel ezelőtti bécsi Eb után pedig még erősebbek a pozícióink. Mészáros Európa-bajnok lett, csakúgy mint az élete első felnőtt világversenyén szereplő Joó Abigél (78 kg), Csernoviczki ezüst-, Karakas Hedvig (57 kg) bronzéremmel jött haza. Mészáros a tavalyi vb-n már második volt, van Eb-bronza is, Csernoviczki kétszeres Eb-2., Eb-3., Karakas kétszeres Eb-3. S ha azt vesszük, hogy Joó Abigél mindössze 19, Karakas Hedvig 20, Mészáros Anett 22, Csernoviczki Éva és Baczkó Bernadett 24 éves, akkor nemcsak a londoni, hanem a 2016-os Rio de Janeiró-i olimpiára is lehet tervezni. Mészáros mindenesetre óvatos: „Az biztos, hogy Peking jobban is sikerülhetett volna, de egyelőre még londoni konkrét célkitűzésem sincs. Két év van addig, ami hosszú idő. Előbb legyen meg a kvótám, utána visszatérhetünk a kérdésre!”
Ringbe szállnak
Az amatőr ökölvívás az utolsó „férfias” olimpiai sportág, ahol még nem mutathatta meg magát a gyengébbik nem. (Pontosabban a harmadik újkori játékokon, 1904-ben St. Louisban debütált boksz küzdelmei során hölgyek is kesztyűztek egymással bő száz éve, de a hivatalos programon kívül.) A női ökölvívás az 1990-es évek második felében jelent meg versenyszerű keretek között, az első nemzeti bajnokságot Kanada rendezte 1995-ben, de Magyarország sem maradt le sokkal az 1996-os ob-premierrel. A világversenyek rendszere 2001-ben indult el, amikor az amerikai Scrantonban vb-t, a franciaországi Saint Amand Les Eaux-ban Eb-t rendeztek.
Jelenleg a földkerekség százhúsz országában negyvenezer nő űzi a sportágat, közöttük körülbelül kétszáz magyar. A legeredményesebb Kovács Mária, aki a kilenc évvel ezelőtti kezdetek óta két világ- és három Európa-bajnoki címet szerzett plusz 86 kg-ban ezüstjei és bronzai mellett. Ezek után kissé érthetetlennek tűnhet kiemelni, hogy az idén megnyerte az erős ankarai nemzetközi versenyt, ám akkor már nem, ha tudjuk, hogy eredeti kategóriájánál bő tíz kilóval lejjebb. A titok nyitja: a NOB végrehajtó bizottságának 2009. augusztusi berlini döntése alapján a 2012-es londoni játékokon három súlycsoportban (51, 60 és 75 kg) mutatkozhat be a női boksz, Kovácsnak így fogyasztania kellett a bemutatkozás lehetőségéhez. S ő megtette!
„1999-ben, 18 évesen kezdtem bunyózni Szigethalmon, eredetileg kick-boksz edzésre szerettem volna járni, de maradtam ennél. 2001-ben indult a versenyzői pályafutásom a legnagyobb súlycsoportban, itthon megnyertem a Boszorkány-kupát, megvertem az orosz Európa-bajnokot, így kivittek a vb-re. Ott második lettem, mert az egyetlen amerikai döntősnek nyernie kellett” – mesélt a kezdetekről. Hozzátette, akadnak még rajta kívül páran, akik a sportág elejétől fogva ott vannak a spiccen, s még szintén nem töltötték be a 34 éves felső korhatárt, mások meg elmentek profinak. „Mondhatom azt, hogy szerelemből csinálom, hiszen ebből megélni nem lehet. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de már mindent elértem a sportágban, amit lehetett, így jókor jött az olimpiai szereplés lehetőségének a motivációja. Eleve lejjebb ment a súlyom, így a pluszból lefogyasztottam 81 kilóra. Aztán kiderült, az sem lesz olimpiai kategória, megcéloztam a 75-öt. Lúgosító diétát csináltam, s azóta is odafigyelek az étkezésemre. Így most 77-78 kiló vagyok, egy-két kemény edzéssel súlyba kerülhetek.”
Ám az olimpiára automatikusan még nem: „Most alulról és felülről is mindenki ide igyekszik, nem csak én. Első 75 kilós versenyemen Usti nad Labemben kikaptam az orosz világbajnoktól, de Ankarában már mindenkit legyőztem. Nagyon kemény lesz a kvalifikáció, hiszen csak tizenketten versenyezhetnek majd a londoni olimpián, ráadásul itthon is akad komoly riválisom Ducza Anita személyében.”
Ha pedig a fenti új esélyek a már meglévő korábbiakkal – kajak-kenu, vívás, úszás stb. – párosulnak, a londoni lehet az első olyan olimpia, amelyen a magyar eredményeket tekintve a gyengébb nem lesz az erősebb.
Legeredményesebb magyar versenyzőnők az olimpiákon (arany ezüst bronz)
1. Keleti Ágnes torna 5 3 2 1952–1956
2. Egerszegi Krisztina úszás 5 1 1 1988–1996
3. Janics Natasa kajak-kenu 3 1 1 2004–
4. Kovács Katalin kajak-kenu 2 4 – 2000–
5. Rejtő Ildikó vívás 2 3 2 1960–1976
6. Kőbán Rita kajak-kenu 2 3 1 1988–2000
7. Korondi Margit torna 2 2 4 1952–1956
8. Elek Ilona vívás 2 1 – 1936–1952
9. Szőke Kató úszás 2 – – 1952–1956
Nagy Tímea vívás 2 – – 1996–
11. Tass Olga torna 1 3 2 1948–1960
12. Köteles Erzsébet torna 1 3 1 1948–1956
13. Novák Éva úszás 1 2 1 1948–1952
Bodó Andrea torna 1 2 1 1952–1956
15. Dömölky Lídia vívás 1 2 – 1960–1968
16. Tordasi Ildikó vívás 1 1 2 1972–1980
