A kamikazekormány
A rendszerváltás utáni első kabinetet maga Antall nevezte „kamikazekormánynak”, jelezve, hogy öngyilkosság átvenni az ország irányítását. A pénzügyi tartalékok kimerültek, tízmilliárd dolláros nagyságrendű adósságban úszott Magyarország, a gazdaság és a társadalom romokban hevert. Mindezek tetejébe nemcsak a vereség miatt igen agresszívvá vált SZDSZ-szel, valamint a közvetlen politikai hatalmát elveszített, de a háttérhálózatokat továbbra is működtető MSZP-vel kellett megküzdenie az MDF-nek, hanem saját belső viszonyai sem voltak rendezettek. Az őszi önkormányzati választást 1990-ben már el is veszítette a párt. A feszültségek miatt számos vezető politikus távozott a pártból, így például Csurka István vagy éppen Szabó Iván.
Antall József hosszú, súlyos betegség után, még hivatali idejének lejárta előtt, 1993. december 12-én meghalt. A kormányfői széket Boross Péter vette át. Az MDF katasztrofális vereséget szenvedett a választásokon, szavazóinak felét elveszítette. Ekkor, 1994-ben alig 650 ezren támogatták a pártot; igaz ugyan, hogy azóta még csak megközelíteni sem sikerült ezt a voksszámot.
Az 1994 és 1998 közötti, ellenzékben töltött négy év alatt (amikor Für Lajos, majd Lezsák Sándor irányította a pártot) sem erősödött meg az MDF, viszont szövetségesre talált a néppárttá válás útjára lépett Fideszben. Az 1998-as választásokon alig több mint három százalékot kapott a párt, tehát kevesebbet, mint a bejutási küszöb. Minthogy azonban a Fidesz több helyen is visszalépett a fórum javára, így 18 egyéni mandátummal frakciót alakíthatott a rendszerváltó párt, majd koalíciós szerződést kötött a fiatal demokratákkal. Az Orbán-kabinetben Dávid Ibolya lett az igazságügy-miniszter, akit 1999 januárjában az MDF elnökévé választottak. A két párt 2002-ben már közös listával futott neki a választásoknak, de az együttesen elért 41 százalékos listás eredmény nem volt elegendő a kormányzás megőrzéséhez. Az MDF önállóan alakíthatott frakciót, és megkezdődött az a sokak által nehezen értékelhető időszak, amely Dávid Ibolya pártelnök két héttel ezelőtti lemondásáig tartott.
Ellenzékben ellenség a Fidesz
A pártvezetés, amely fokozatosan, de egyértelműen leszűkült Dávid Ibolyára és Herényi Károlyra, a korábban elképzelhetetlennek tartott lépések sorozatával lényegében teljesen felszámolta az MDF (ha még volt ilyen) tradicionális szavazótáborát. Az ellenzéki létet jellemző fórumos viselkedés egyik meghatározó elemévé vált, hogy a párt egyre többet kezdte el támadni a Fideszt, mindinkább egyenlőségjelet téve egykori koalíciós társa és az MSZP közé. Ennek emlékezetes példája az úgynevezett 70-30-as kampány, vagy éppen az, amikor 2006-ban Dávid Ibolya kijelentette, hogy sem Gyurcsány Ferencet, sem Orbán Viktort nem segíti a hatalomba; és ezzel segített legnagyobbat Gyurcsánynak. (A párt végül 2006-ban, 1994 után először saját erejéből, 5,04 százalékos eredménnyel önállóan jutott be a parlamentbe.)
Az MDF másfél évvel ezelőtt megszavazta a kormány által beterjesztett adómódosításokat is, ezzel megalapozva a költségvetési törvényt. A kabinet ennek eredményeképpen maradhatott hatalmon.
A nagypolitikán kívül házon belül is mozgalmas volt az elmúlt nyolc év. A párt szétesésének legfőbb állomásai közül az első talán az volt, amikor Szili Katalin szocialista házelnök segítségével a Dávid– Herényi páros törvénytelenül eltakarította pártbéli riválisait, így Balogh Lászlót, Balsai Istvánt, Font Sándort, Horváth Balázst, Kelement Andrást és Szászfalvi Lászlót, sőt az alapító Lezsák Sándort is.
A második komoly szakítópróba az Almássy Kornél alelnökkel vívott „meccs” volt: Almássy 2008 szeptemberében – Dávid ellen – ringbe szállt a párt elnöki székéért. A tisztújítás előtt a pártelnök előállt egy hangfelvétellel, amely állítása szerint azt igazolja, hogy Almássy érintett lehet egy ellene készülő lejárató akcióban. Mint a lehallgatási ügyben kiderült, a hangfelvétel a titkosszolgálatoktól származik, azt megvágták, az akkori titokminiszter, Szilvásy György az ügy egyik gyanúsítottja. Dávid Ibolya és az MDF attól a Political Capitaltől kapott tanácsokat éveken át, amely cég a titkosszolgálatoknak is dolgozott, a vállalkozás korábbi vezetője, Somogyi Zoltán pedig idén már az MDF kampányfőnöke volt.
Nyíltan vállalt liberális fordulat
A politikai fordulat betetőzéseként feltűnt a párt körül Bokros Lajos, a Horn-kormány korábbi pénzügyminisztere is, aki a 2009-es európai parlamenti választáson a párt színeiben mandátumot szerzett. Bokros személye igen megosztotta a pártot, elégedetlenkedni viszont nem volt tanácsos, hiszen a más véleményen lévők hamar kívül találhatták magukat. A volt pénzügyér személye körüli vitának lett az az eredménye, hogy 2009 tavaszán, Csáky András távozásával létszámhiány miatt megszűnt az MDF parlamenti frakciója. Néhány hónappal később Boross Péter levélben jelentette be a párt vezetésének: beszünteti kapcsolatát a fórummal, mert nem ért egyet az új irányvonallal.
A gondokat csak tetézte a mind nyíltabban vállalt liberális-neokonzervatív fordulat, hiába nevezte azt a vezetés „valódi konzervativizmusnak”. Az SZDSZ-szel kötött választási együttműködési megállapodás végképp nem tett jót a pártnak, az idei választás első fordulójában kiderült: a szavazók mindössze 2,66 százaléka értékelte a „nyitás politikáját”.
Az MDF két vezetőjét, Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt a fent említett lehallgatási ügyben bűncselekményekkel gyanúsítják, eddig csak a képviselői mentelmi jog védte, illetve jelenleg is védi őket az új parlament megalakulásáig. Lezsák Sándor a Lakiteleki Népfőiskolával viszi tovább az alapítók szellemiségét.
origo.hu
Megszólalt halálfélelméről és súlyos műtétjéről a TV2 sztárja
