Ötezer-háromszáz éve – még a nagy Kheopsz-piramis építése előtt – egy dél-tiroli vadász lépkedett az Ötz-völgyi Alpok gleccservidékén. Öltözete kifinomult volt, bőrből készült, fűvel bélelt lábbelit viselt, vastag lábszárvédője ágyékkötőjéhez volt erősítve. Bundaszerű köpenye és pántos medvebőr főkötője védte a zord időjárástól. Fegyverei nyilak, bronzkori balta és kés, étele magvak, vadhús és gyümölcs.
Modern kutatásokkal megállapították, hogy a 45 év körüli férfi az észak-bolzanói Velturno településről származott, de hogy miért ment a gleccserre, és milyen körülmények okozták halálát, arról csak feltételezések vannak. 1991 szeptemberében egy német turista házaspár fedezte fel az arccal lefelé fekvő jégbe fagyott testet, amelyet a régészetileg nem túl szakszerű feltárást követően Innsbruckba szállítottak, majd 1998-ban, amikor tisztázódott, hogy a lelet olasz területen volt, a bolzanói Régészeti Múzeumban egy jól kondicionált hűtött kamrában helyezték el. Itt megtekinthetjük a ruháiból és használati tárgyaiból kiállított relikviákat is.
A Dolomitok kapujában
Akik az észak-olaszországi Dolomitokat választják úti célul, Innsbruck után a Brenner-hágón át autópályán haladnak dél felé. Bolzanót alig látni az autópályáról, pedig ez a város Észak-Európa és a mediterrán övezet találkozási pontja, a Dolomitok kapuja. „Van rendtartás, szervezés, tehát az, ami jó a németségben, kellemesen vegyül az olasz simasággal” – írja egyik levelében Márai. A dalai láma is gyakran megfordult itt, mert a kétnyelvű város autonómiáját példának tekintette Kína és Tibet viszonylatában. Az alig ismert harmadik nyelvet, a rétoromán eredetű „ladin”-t szűk harmincezres, származására igen büszke populáció beszéli, speciálisan ezen a vidéken.
A települést a rómaiak alapították Krisztus előtt 15-ben. Ennek az emlékét őrzi az Isarco és a Telvera folyók találkozásánál lévő Drusi híd. Később a középkorban bajor telepesek érkeztek, és Velence, valamint Augsburg között kereskedelmi csomópont alakult ki. A város szívében szűk utcákon sétálva elképzelhetjük, amikor a lóháton érkező hírnök jelenti az 1635-ben létesült Kereskedelmi Hivatalnak, hogy áruszállítók érkeznek. Évente négy alkalommal észak és dél áruit kínáló piac pezsdítette a kisváros életét. Az épületben két olasz és két német hivatalnok felügyelt, akiket a kereskedők neveztek ki. Ma ez a Claudia de Medici régens által alapított ház a korabeli iratokkal töltve Merkantil Múzeum néven megtekinthető. Az árkádok alatt ma is pezseg az élet. Az elegáns kirakatok előtt jól öltözött férfiak és hölgyek cseverésznek gondosan ápolt kutyáik társaságában. A vidám hangulatú belvárosi gyümölcspiac, a színek, ízek és aromák kavalkádja szintén a társasági élet fontos tere. A kiskocsmák előtt a hűvös tavaszi szombat délelőttön magas, kerek asztalkák körül, állva kortyolgatják a finom helyi vörösborokat, amelyek mellé sajtokból és pogácsából válogatott borkorcsolyát fogyasztanak. A háromnyelvű szabadegyetem – német, olasz, angol – sok diákot vonz a városba. A szélesebb utakon jól elválasztott biciklisáv van, a jó közbiztonság miatt a kerékpárokat nemigen lakatolják le. Meglepően sok a rendőr, akik több nyelven, szívesen informálják a turistákat.
Bolzano borban úszik
A bortermelés itt különösen nemes iparág, a város centrumának szomszédságában, sőt még a lakótelepek között is sok telket meghagytak a szőlőtermelés számára. A régi mondás szerint Velence vízben, Bolzano borban úszik. A Via Brennerón lévő vinotéka mustrát kínál az itteni borokból, de vásárlásra inkább a helyi termelőkét ajánljuk, mint például az általunk megkóstolt Südtiroler St. Magdalenert a „Zundlhof” pincészetben. Bolzano híres a lótenyésztéséről is. A Salten fennsíkon tenyésztik a Haflingereket. Ezek a jó természetű, türelmes lovak baj esetén maguktól hazatalálnak, és fokozottan gyengédek a gyerekekkel. Emiatt terápiás lóként is alkalmazzák őket.
Reinhold Messner, a híres hegymászó, a „nyolcezresek” meghódítója a Firmian hegyen múzeumot létesített egy felújított, tizedik századi kastélyban, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.
Bolzanóban elsők között épült a világon kötélpálya, egyik a Colle hegyre viszi az utasokat, a másikat nemrég újították fel, ez a város közepéből halad Sopra-Bolzano felé. A környező hegyeken erődkastélyok védték valamikor a várost, ma ezeket jól szervezett helyi idegenvezetéssel tekinthetjük meg.
Mozarttól Pasoliniig
Mozart az apjával 1792-ben töltött itt egy éjszakát. Mivel az időjárás és a vendégfogadás egyaránt barátságtalan volt, a Bozen quartett komponálásával vigasztalódott. Pasolini itt forgatta 1971-ben a Decameron számtalan jelenetét. Max Valier asztronómus itt született, obszervatórium viseli a nevét. Márai különösen kedvelte a várost, a Vendégjáték Bolzanóban című regénye Giacomo Casanova életének egy szerelmi epizódjáról szóló kitalált történet.
A szálláshely a belvárosban drága, de van ifjúsági hostel, is és a környék farmházaiban lényegesen olcsóbban lehet megszállni. A téli vagy nyári túrázónak, aki Dél-Tirolban (olaszul Alto Adige) jár, mindenképpen ajánlható, hogy a bronzkori jégember megtekintése mellett legalább egy napot ismerkedjen Bolzano sokféle arcával.
origo.hu
Kiakadtak Azahriah rajongói
