Vissza tudnák idézni, mi történt önökkel 2006. szeptember 21. éjszakáján? – kérdeztük a Kruchina fivérektől.
Kruchina Vince (K. V.): Aznap este kimentünk a Kossuth térre. Mint minden fiatalt, minket is érdekelt, mi történik majd, és a Kossuth tér volt az események forrpontja. A rendszerváltás óta nem volt olyan politikai skandalum, mint az őszödi beszéd. Az pedig még vérlázítóbb volt, ahogy erre egyes politikusok és baloldali megmondóemberek reagáltak. Úgy éreztük, részt kell vennünk az eseményekben. Ugyanis a demokrácia nemcsak a négyévente egyszer leadott szavazatunkról szól, hanem arról is, hogy adott esetben tüntetések útján véleményt formáljunk a sorsunkat befolyásoló eseményekről. Békésen. A tüntetés után hazafelé tartottunk. Útközben találkoztunk az AP amerikai hírügynökség két fotósával. Egyiküket aznap már pofon vágta egy rendőr, ennek megfelelő véleménye volt Gergényi rendőrségéről. Később 10-12 rendőr rontott ránk. A kőbányai kapitányságra vittek minket, ahol elszabadult a pokol. Megbilincselt emberek ültek az aulában síri csendben, halálfélelemben. Néha ott termett egy egyenruhás, és ütötte-vágta, aki a keze ügyébe került. A legrosszabbul egy háromgyermekes perui családapa járt, akit lecigányoztak, majd betörték az orrát. Mint később kiderült, ő tüntetni sem volt, csak egy gyrosért ugrott le, amikor elfogták. Szerencsére az orrtörő rendőrön nem volt maszk, így utólag azonosítani tudtuk, végül felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
– Pedig Varga Gergely, aki akkor még ügyész, később ügyészségi szóvivő volt, megfenyegette önöket a bíróságon, amiért terhelő vallomást mertek tenni erre a rendőrre.
K. V.: Igen. Varga Gergely azóta börtönben ül. Azt is mondhatnám, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, hiszen Varga azóta egy teljesen más ügyből kifolyólag előzetes letartóztatásba került, vesztegetéssel gyanúsítják. Mindenesetre sok mindent elárul az igazságszolgáltatás akkori működéséről, hogy miközben a vádhatóság egy munkatársa a tanúkat fenyegetve kéretlenül a védelmére kelhet a barátjának, egy bűncselekményt elkövető rendőrnek, aközben a tárgyalóteremben egy másik ügyész próbálja képviselni a vádat ugyanezen rendőr ellen.
– Önök még szerencsésen, egy kis veréssel és másfél napos őrizetbe vétellel megúszták 2006 őszét. Csontjuk sem tört. Másoknak a szemét lőtték ki.
Kruchina Károly (K. K.): Nekünk „mindössze” a szabadságunkat vették el; ha innen nézzük, akkor valóban szerencsések vagyunk. De ha onnan, hogy tizenhat évvel a rendszerváltás, pár évvel az uniós csatlakozás után ilyesmi megtörténhet, akkor egyáltalán nem lehetünk boldogok. És akkor még nem is beszéltünk 2006. október 23-ról, amikor egy demokratikus párt békés rendezvényét azonosító nélküli, símaszkos rendőrök szétverték. A rendszerváltás óta példa nélküli, hogy ellenzéki országgyűlési képviselőt bántalmaztak rendőrök. Kár szépíteni, az egész ország áldozatává vált az akkori miniszterelnök játszmáinak.
– A Fővárosi Bíróság 2007 novemberében egy belső vizsgálatban ismerte el, hogy 2006 őszén „Az első fokon eljárt bírók igen gyakran eltekintettek a bűncselekmény megalapozott gyanúját alátámasztó bizonyítékok vizsgálatától, és kritika nélkül elfogadták az előterjesztésben foglaltakat”. Ha úgy vesszük, ez egy beismerő vallomás, még ha nem is bocsánatkérés.
K. V.: Elsősorban azoktól kellene elnézést kérni és azokat kellene kártalanítani, akiket hetekre bebörtönöztek, és köztörvényes bűnözőkkel kerültek egy cellába. Vagy akiket egy életre megnyomorítottak, gumilövedékkel kilőtték a szemét, eltörték az ujját. Mi tizenhárom napig voltunk házi őrizetben, majd az ügyészség – a nyolc rendőr hazug terhelő vallomása ellenére – bűncselekmény hiányában megszüntette ellenünk az eljárást. Külön érdekesség, hogy minket annyira veszélyes bűnözőknek tekintett Gyurcsány rendőrsége, hogy napi háromszor is ellenőrizték, otthon vagyunk-e, és az éjféli razziákat sem mulasztották el soha. Ezzel szemben holmi maffiózókra, akiket gyilkossággal, rablással vádolnak, már nem fordítanak ennyi időt: a közelmúltban egy ismert bűnöző meg is szökhetett a házi őrizetből.
– Az állam ellen indított kártalanítási perükben csak tavaly szeptemberben, tehát három év elteltével született elsőfokú ítélet.
K. K.: A bíróság a jogtalan fogva tartás miatt csaknem egymilliós kártalanításra kötelezte az államot. Emellett személyiségi jogaink megsértése miatt kártérítési pert indítottunk a készenléti rendőrség ellen, amelyben idén áprilisban első fokon egy-egymillió forintot ítéltek meg nekünk. És ami ennél is fontosabb, a rendőrségnek bocsánatot kell kérnie tőlünk. Ide tartozik, hogy a Klubrádióval szemben is egy egymilliós kártérítési pert nyertünk, miután Bolgár György betelefonálós műsorában valótlanságokat terjesztettek rólunk.
– Önök szimbolikus alakjaivá váltak 2006 véres őszének. Fáradhatatlanul járják a lakossági fórumokat, nyilatkoznak a médiának, képviselik a meghurcoltak érdekeit. Négy év után mi hajtja még önöket?
K. K.: A mi küldetésünk elsősorban az volt, hogy kiálljunk az alapvető alkotmányos szabadságjogokért, az emberi jogokért, és hogy minél többeknek elmondhassuk: 2006 őszén állami utasításra elkövetett embervadászat folyt Budapest utcáin. És azt üzenjük: nem lehet sem minket, sem másokat megfélemlíteni, a szabadság vágya elsöprő erejű, ezt az erőt nem lehet hatalmi szóval megállítani. Nagy örömünkre széles társadalmi összefogás alakult ki a történtek megítélésében. Megkockáztatom, a rendszerváltás óta nem volt olyan közügy, amely mögött ilyen nagy lett volna az egyetértés. Liberális jogvédőktől a konzervatívokig, jobboldali újságíróktól a köztársasági elnökig szinte mindenki hasonlóan vélekedett a rendőrök és a kormány ténykedéséről. Ezen koalíció Balog Zoltántól Schiffer Andrásig, Kormos Valériától Bodoky Tamásig terjed. Az MSZP bukásában és az SZDSZ felszívódásában kiemelt szerepe volt a 2006-os eseményeknek. Ugyanis a magyar néplélek nem vevő az erőszakra. Nem árt emlékezni például arra, Gyurcsány Ferenc hogy megdicsérte a rendőrséget, vagy hogy a véres események fő felelősét, Gergényi Pétert Budapestért Díjjal jutalmazta Demszky Gábor. Sőt Bene Lászlót is kitüntették, majd beejtőernyőzték a jegybank biztonsági igazgatói székébe. Kuncze Gábor pedig örökre kiírta magát az európai kultúrkörből, amikor az összevert Révész Máriuszon élcelődött. Lánczi András fogalmazott úgy néhány napja Kötcsén, hogy 2006 ősze zárójelbe tette a rendszerváltozást. Ezzel mélységesen egyetértek. Mint ahogy Sólyom Lászlóval is, aki azt mondta, a jogállamiság próbája lesz a 2006-os ügyek feldolgozása.
– Mit szólnak ahhoz, hogy az Országgyűlés várhatóan ma elfogadja azt a fideszes határozati javaslatot, amely nyomán az állam elismerné felelősségét a 2006 őszi rendőrterrorért és az ugyancsak 2006-os tűzijátékkor történt tragédiáért, az áldozatoknak pedig kártérítést fizetne?
K. K.: Úgy gondolom, minden jóérzésű ember méltányolja, hogy az új kormány próbálja begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket elődje okozott. És itt elsősorban nem az a fontos, hogy a független szakértők közreműködésével végül kinek mekkora kártérítést fizetnek, hanem maga a gesztus, a szándék, az irány. És így talán eljutunk oda, hogy az áldozatok többsége úgy emlékezhet majd vissza a történtekre, hogy nem volt hiábavaló a szenvedése. Ez az országgyűlési határozat – amelyet az MSZP kivételével a parlamenti pártok támogatnak – történelmet írhat, és visszaadhatja mindannyiunk jogállamba vetett hitét.
origo.hu
A többség elítéli Magyar Pétert és a visszavonulását akarja
