CIA-kampányfogás Kolumbiában

Nem tudni még, miért ekkor, de a kolumbiai kormánylap, az El Tiempo éppen a hét végi elnökválasztások előtt hozta nyilvánosságra a CIA, az Egyesült Államok hírszerzésének több szigorúan titkos dokumentumát. Így derült ki, hogy 1989-ben Washington fontolóra vette csapatok küldését a megerősödött kolumbiai drogkartellek ellen.

Áldatlan állapotok jellemezték a hidegháború utolsó évében a dél-amerikai országot, ahol a drogkartellek többek között megölték az egyik elnökjelöltet, a liberális Luis Carlos Galánt. A szeptember 7-i keltezésű, természetesen szigorúan titkos jelentés – három héttel Galán lelövése után – például megvonta az idősebb Bush elnök néhány hónappal korábban kezdett új kábítószer-ellenes stratégiájának addigi eredményeit. Virgilio Barco, az akkori elnök szóvivője elégedetten köszönte meg ugyan az északról kapott technikai támogatást, de nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nincs szükségük a segélycsapatokra a kartellek ellen. Az akkori kolumbiai kormány egyik volt felelőse a napokban elmondta az El Tiempo tudósítójának, hogy az amerikai fél annyira komolyan gondolta a beavatkozást, hogy a kolumbiai partok közelében cirkált az egyik repülőgép-hordozó is.
A CIA felmérte a szovjet diplomácia álláspontját is, mert az Egyesült Államok közben javában készült a medellíni kartellel cimboráló panamai elnök-diktátor, Manuel Noriega megleckéztetésére, vagyis Panama megszállására. A Szovjetunió azonban nem nézte volna jó szemmel a kolumbiai beavatkozást, mert precedensnek tekintette volna Peru esetében is, amellyel akkor éppen jó viszont alakított ki a hanyatló nagyhatalom. A liberális Barco és utódja, a szintén liberális César Gaviria (1990–1994) azért utasította el az Egyesült Államok felajánlását, mert el akarták kerülni még a látszatot is, hogy ők pusztán Washington bábjai. A jelentések azt is megállapították, hogy a medellíni kartell elleni háborúval végül a vetélytárs cali kartell járt jól.
Már csak azt lenne jó tudni, hogy miért éppen most oldották fel a CIA-iratok titkosítását, és kinek fognak használni igazából? Kolumbiában elvileg március végén kezdődött a választási kampány, de az egyik ellenzéki médium szerint gyakorlatilag megszakítás nélkül tart Álvaro Uribe 2002-es megválasztása óta. A mostani nem mentes a meglepetésektől: az egyik legnagyobb éppen az volt, hogy hiába manőverezett harmadik indulása érdekében a népszerűségi rekordokat döntögető Uribe, az alkotmánybíróság az utolsó pillanatban határozott nemet mondott neki. Az alkotmány csak egyszeri mandátumot engedélyez, de a 2005-ös alkotmánymódosítás különös körülményei, illetve Uribének az igazságszolgáltatás elleni folyamatos titkosszolgálati akciói miatt így törlesztettek a bírák. A csak látszólag kényszerhelyzetbe került Uribe azonban számított erre az eshetőségre, és villámgyorsan előhúzta ingujjából az egyik adu ászt Juan Manuel Santos személyében, volt védelmi miniszterét. A választási győzelmében biztos utódjelöltet és Uribét azonban igencsak kellemetlen meglepetés érte a múlt hét végén: Antanas Mockus, a litván származású és különc matematikus, a volt bogotái polgármester nemcsak beérte, hanem az egyik felmérés szerint már meg is előzte Santost.