Meglepő szovjet ajánlat

A német újraegyesítésről folyó tárgyalásokon 1990-ben az NSZK diplomáciája váratlan ajánlattal találta szemben magát. Moszkva titkos tárgyalásokon a világháborút követően szovjetek megszállta Poroszország egy részének viszszaadását fontolgatta. Bonn nem fogadta el a meglepő ajánlatot, amelynek részletei most láttak napvilágot.

Németország sorsa volt a téma a berlini válaszfal leomlását követően a győztes hatalmak, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a két német állam az úgynevezett 4 + 2-es tárgyalásain. Az egyik kényes kérdést az újraegyesítendő ország esetleges NATO-tagsága jelentette, amit a Varsói Szerződés meghatározó hatalma elutasított. Ebben a helyzetben egy bizalmas beszélgetés lehetősége után tapogatódzva jelentkezett az NSZK moszkvai nagykövetségének politikai osztályán Geli Batenyin vezérőrnagy. Az osztályt vezető Joachim von Arnim – abból kiindulva, hogy a vitatott NATO-téma lehet a találkozás tárgya – röviddel később a központi bizottság épületében jött össze a vezérőrnaggyal. A beszélgetésükről készített, akkor titkosított diplomáciai jelentés aktájára bukkant most rá a külügyminisztérium archívumában a Der Spiegel hírmagazin.
E kortörténeti iratból kiderül, hogy a szovjet vezérőrnagy a NATO-ügyet mindössze bevezetésnek szánta, majd rátért a Kalinyingrád (Königsberg) fémjelezte terület kérdésére. Poroszország északi sarka Batenyin szerint a világháború óta kritikus gazdasági helyzetben volt. Elmaradott falvaival, az elszennyesedett Pregotja (Pregel) folyóval és elhanyagolt mezőivel messze elmaradt nemcsak a világégést megelőző, hanem az orosz területek színvonalától is. Ennek megfelelően csak teher a Szovjetunió számára. „Ez a helyzet hamarosan foglalkoztatja majd mind Németországot, mind a Szovjetuniót” – hangoztatta Batenyin. Szavait a német diplomata úgy értelmezte, hogy partnere a 4 + 2 tárgyalásokat hajlandó lenne kiterjeszteni Kalinyingrádra is avégett, hogy csökkenjenek Moszkva nagyhatalmi törekvéseinek a költségei.
Az óvatosan előadott javaslat szemben állt a Willy Brandt megfogalmazta keleti politikával, amely szerint az NSZK lemond mindenfajta területi igényéről a hajdani keleti országrészben. Ennek megfelelően Joachim von Arnim abban az értelemben foglalt állást, hogy a megbeszélések a két német államra és Berlinre vonatkoznak, a Kalinyingrád körüli nehézségek kizárólag a Szovjetunióra tartoznak.
A nyugatnémet diplomácia két kérdéssel találta szemben magát a moszkvai javaslat megítélésekor. Előfordulhat, hogy a pozitív válasz megkérdőjelezné az NSZK politikájának szavahihetőségét, s ezzel gyengítené Bonn pozícióját az újraegyesítésről folyó tárgyalásokon. Azt sem tartották kizártnak, hogy Gorbacsov ellenfelei állnak a kezdeményezés mögött azt remélve, hogy az Észak-Poroszországra kiterjedő tárgyalásokkal a szovjet érdekek megsértését vessék a peresztrojka karmesterének a szemére. Az NSZK így nem reagált a felvetésre.