Nemzet, nyelv, kultúra

Nagy örömmel olvastam Szörényi László vitaindítóját. Minden mondatával egyetértek. Gondolataihoz kiegészítőként legnagyobb nemzeti kincsünkről, anyanyelvünkről szeretnék szólni. Leginkább azzal a szándékkal, hogy megtépázott önbizalmunkat, valamint az ifjúság tudásvágyát ezzel is motiváljuk, s előre tiltakozva a szokásos kirekesztő, nacionalista stb. és ezeknél is igaztalanabb megbélyegzések ellen. Az elfogultságot cáfolandó az alábbi magyarázatot és megjegyzéseket kell tennem. Tény, hogy az egyes népek különböző éghajlati, történelmi viszonyaik, kultúrájuk miatt különféle néplélekkel, gondolkodásmóddal rendelkeznek. Amit leginkább a gondolat legelemibb kifejezőjével, anyanyelvünkkel, annak szerkezetével, egyedi jellemzőivel ismerhetünk meg. Ez nem jelent értékbeli különbséget, de feltétlenül mások vagyunk. Mindenben nem lehetünk egyformák.
Néhány példa: az angoloknál nagyon fontos a tradíció. Nyelvükben rendkívül árnyaltan fejezik ki az igeidőket. Az olaszok híresek déli temperamentumukról, nyelvük igen dallamos. Az oroszoknál az érzelmes szláv lélek a nyelvben is tükröződik: például a szeretetteljes megszólításokban, a gyakori kicsinyítő képzőkben.
A mi agglutináló (képzős és ragozó) nyelvünknek erőssége a logika. Éppen a tőszavakból képzőkkel alakítható volta miatt leginkább megtartja ősi szavait és a nyelv szerkezetét. Miközben rugalmas, fejlődésre képes az adódó új fogalmak megalkotásával, amelyeket logikusan, szinte automatikusan képez és állít be a megfelelő logikai sorba. Azért is hangsúlyos nálunk a szavak eleje, mert a szótövek már megjelölik a lényeget. Ezek a logikai sorok a szóbokraink, például: ír, író, irat, irodalom, írnok, iroda, írás; rész, részlet, részletez, részes, részrehajló, részvétel, részesül; kör, környezet, körülmény, körül. Nem véletlen, hogy a néhány évvel ezelőtt Olaszországban tartott nyelvészkongresszuson a magyar nyelvet választották referencianyelvnek, mert az évszázadok alatt a legkevésbé változott: a régi szövegeket ma is tökéletesen értjük. A magyar gyermek édesanyjától anyanyelvével együtt erős logikát is tanul. Sőt megkapja annak képességét is, hogy esetleg általa még nem hallott magyar szavakat is megértsen, mindössze a nyelvünk belső szerkezete okán. (Nem a szövegkörnyezetre gondolok.) Példaként engedtessék meg Teller Edét idéznem: „Nem magyar anyanyelvűként nem válhattam volna ilyen tudóssá.”
Keletről jött, lovas nomád népként a mi habitusunk annak idején nem lehetett individualista. Hatványozottabb közösségi összetartozás és azon belüli szabadság, szabad akarat és önálló, kreatív gondolatiság kellett a vándorláshoz, az életben maradáshoz. Nagy területek fizikai és szellemi értelemben való áttekintése. Nyelvünk mindezt – most úgy mondanánk – a halmazelmélettel írja le. Olyan halmazt szeret látni, amely a nagyobb halmazból halad a kisebb, majd az egyén felé. Tehát a közösség a meghatározó, illetve földrajzilag nem a bezártság, hanem a nagyobb egységtől a kisebb terület felé közelítés. Ezért a nevünk első tagja a családi név, második a keresztnév. Megjegyzem, a japánoknál is így van. Címzésnél a helység a fontosabb, csak ezután következik az utca és a házszám. Az időben is az év, hónap, nap a sorrend.
Sok kritika éri a magyarokat, hogy nagyon nehezen tanulnak idegen nyelveket. Nem véletlenül! Mert gondolkodásunk különbözik az angolszász nyelvektől. A nyelvoktatás sikeréhez először át kell állítani a beidegződött gondolatmenetünket. A fentiek figyelembevételével üdvös lenne, ha az iskolákban az amúgy lesajnált nyelvtan tantárgy – ha még egyáltalán van ilyen – részeként oktatnák a magyar nyelv különös logikára épülő sajátosságát is. Éppen ennek megtartása miatt jó lenne megérteni, hogy ne keverjünk bele fölöslegesen angol szavakat beszédünkbe. Legyünk büszkék a magyar értékekre, nyelvünkre, művészetünkre.
Végezetül megfontolandó, hogy az egyébként elkerülhetetlen globalizáció nem jelenti és nem jelentheti nemzeti nyelvünk, kultúránk feladását. Merjünk büszkék lenni csodálatos, egyedi értékeinkre, mint ahogy más népek is azt teszik!

A szerző villamosmérnök

Szörényi László vitaindító cikkéhez (Nemzeti tudományok és oktatás, Magyar Nemzet, május 20.) eddig hozzászólt: Deme Tamás (Magyar Bálint vezényelt, a közönség fütyült, május 22.), Kulin Ferenc (Az oktatásügy vészhelyzete, május 26.), Miksa Lajos (Eldugult nemzeti erőforrások: család és iskola, június 1.), Mayer Andrea (Ne a fejkvóta számítson, hanem a megfelelő oktatás, június 1.).