Mercedes Cabrera, a spanyol szocialista kormány előző oktatási minisztere 2007 novemberében a baloldali Cadena SER rádiócsatornában élő adásban haragította magára a tehetetlen, már érdemi eszközök nélküli, de szakmájukat még mindig szerető tanárokat, de még a szülőket is. A tárcavezető – a néhai spanyol technokrata kormányfő, Leopoldo Calvo Sotelo (1981–1982) unokahúga – ugyanis közölte, ő aztán nem fogja megtiltani a középiskolás diákoknak, hogy tanórán használják a mobiltelefonjukat.
Az általános, majd a középiskolákban túlzásba vitt engedékenység következményei természetesen már jellemzők az egyetemekre is: Sevillában néhány hónapja bele akarták foglalni az egyetem statútumába, hogy az egyetemisták puskázhatnak az írásbeli vizsgákon. A köztársaságpárti spanyol író, fordító, könyvkiadó és akadémikus Javier Marías keserűen állapította meg anyanyelvéről még márciusban: az emberek rosszul beszélnek spanyolul, pocsék a helyesírásuk, de nagyobb baj, hogy még büszkék is rá. A Babeliának, a spanyol El País hét végi irodalmi mellékletének adott nyilatkozatából ítélve pedig már nem is hiszi, hogy meg lehet állítani az anyanyelv romlásának szerinte negyven éve kezdődött sorvadását. Megfordításában persze még kevésbé bízik. És halkan feltette a kérdést: ha ez így megy tovább, ki fogja majd olvasni a nagy spanyol írók műveit? Pedig az ország az unióhoz csatlakozás – 1986. január elseje – után jobbnál jobb ötletekkel igazolta az EGK statisztikai hivatalának és az akkor még „tizenketteknek”, hogy nem lesz sokáig az olvasási lista sereghajtója. A szocialista kormány pályázatokat írt ki ifjúsági regényekre, és az íróknak nem kellett több biztatás. Majdnem jó irányba indultak a folyamatok, de csak majdnem: a spanyolok bármikor – és úgyszólván minden élethelyzetben – képesek voltak falni az új szerzők könyveit, még a gyerekek is. Csakhogy nem szűnt meg az engedékenység, hű társa, az alacsony követelményszint nemhogy nem akart emelkedni, hanem még mélyebbre süllyedt. Az eredmény önmagáért beszélt: 15-20 év alatt megfordult a jó és a rossz tanulók aránya, és az előbbiek már kénytelenek titkolni kiváló szellemi adottságaikat.
Marías kortársa és barátja, a jelenleg legsikeresebb spanyol író, volt újságíró és szintén akadémikus az igénytelen iskolai oktatás újabb következménye miatt fejezte ki felháborodását. Arturo Pérez-Reverte februárban, legújabb történelmi regénye – Az ostrom című könyvének – kiadása előtt egyáltalán nem finomkodott, és nekitámadt azoknak a felelősöknek, akik ilyen alacsonyra süllyesztették a spanyolok műveltségi szintjét. Alatriste kapitány magyarra is lefordított kalandjainak szerzője indulatosan jelentette ki: a parlamentben ülő honatyák és -anyák többsége úgy kerülhetett a helyére, hogy még egyetlen könyvet sem vett a kezébe vagy olvasott végig. A szókimondó andalúz író azon a tényen is felháborodott, hogy valósággal száműzték a spanyol és egyetemes történelmet az iskolákból.
origo.hu
Manfred Weber parancsára ültek Magyar Péter képviselői ukrán zászlós pólóban az Európai Parlamentben
