Az erdélyi Részek folyóirata

Partium a neve annak a Vásárosnaményban szerkesztett folyóiratnak, melynek szerzői Debrecenben, Nyíregyházán, Mátészalkán, Nagyváradon, Beregszászon, tágabb értelemben a Partiumként ismert erdélyi Részek régiójában és annak környékén élnek. A trianoni határon átívelő, tizennyolcadik évfolyamba lépett, rendszeresen megjelenő periodika főszerkesztője Felhős Szabolcs unitárius lelkész.
Mint minden jelentős folyóirat, a Partium is országos hatósugárra törekszik, témáiban kötődik a határtól szétválasztott egységekhez. Erről vall Ószabó István Debrecenben élő költő Az év utolsó évszakán című szakrális-példázatos költeménye. A karácsonyi időszak végét jelző, hirtelen ránk zuhanó új esztendő ünnepzáró depresszióját ábrázolja egy olyan határ menti világban, ahol „reszket a lélek / Bárányt hozok, de úgy sír / a farkasok utolérnek”. A majdani áldozati bárányként világra jött kisded és a farkasok közé szorult bárányként vergődő nemzet eggyé válik a költő látomásában. A peremlét kínjairól vall a mátészalkai Oláh András Kiszáradtak az álmok című költeménye a magánélet tragédiáján keresztül: „Bőröndbe raktad a tegnapokat, / mindenünket, ami volt / s megkerested a legrövidebb kerülőutat.” A külső, belső démonok összehangolt támadásaitól szenved versében a zsámbéki Lackfi János baljós című (Fekete) költeményében: „Ugat a fekete kutya bennem arra a másik / Odakinti fekete kutyára, mely szabadon, / hengergőzik a hóban.”
A gazdag versanyaghoz illik Koppány Zsolt esszétanulmánya három filozofikus, intellektuális költőről. A dolgozat együtt értelmezi Lászlóffy Csaba esszéisztikus líráját (A nevető ló mint rejtély), Viola Szandra játékosan önelemző, bravúrosan önmarcangoló költészetét (Léleksztriptíz), Batári Gábor panteista, az istenhit és a természet egységét sugalló versvilágát (Batariaversum. Summa poeticae). A lírikusok és az elemző együtt keresik, mi végre vagyunk ezen a világon. Koppány Zsolt megtalálja a közösséget közöttük, s egy olyan elmélyült, filozofikus tanulmányban talál közös vezérfonalat a három költő újabb kötetében, amely sajnos kihalófélben van az elméletieskedés és a puszta formalizmus végletei között vergődő irodalomkritikánkból. Illik a laza tematikus egységbe foglalt folyóiratszám gondolatiságához Czakó Gábor A magyar észjárásról című tanulmányszemelvénye is. Egyik következtetése híven kapcsolódik a nyelvében élő nemzet hagyományaihoz: „A magyar észjárás nyelvi, annál mélyebben tudunk gondolkodni, minél inkább otthon vagyunk nyelvünkben.”
(Partium, irodalmi, költészeti, közéleti periodika, 18. évfolyam, 2010/1. szám.)