Fortélyos félelem az úr Mexikóban

Az elmúlt két évtizedben Mexikóról már nem az azték kultúra csodái vagy a mariachi zenekarok jutnak az eszünkbe: az ország neve lassanként összeforrt a drogkartellekkel és a köztük dúló, tömeggyilkosságoktól sem mentes élethalálharccal.

A hat mexikói drogkartell. A hat mexikói kábítószerkartell között folyamatosan változnak az erőviszonyok, mert mindegyik arra törekszik, hogy megszerezze a mexikói kábítószer-terjesztés, illetve az Egyesült Államokba irányuló drogútvonalak feletti teljes ellenőrzést. A sinaloai kartell a legbefolyásosabb, utána következik az Öböl-kartell, majd a juárezi, a tijuanai, az egyre erősebb Michoacáni család, és az Öböl-kartellből kiváló és március eleje óta egyre önállóbb Zéták, a volt elitrendőrök és -katonák bérgyilkos szervezete.

Három hete, június közepén dőlt meg a napi gyilkossági rekord: 24 óra alatt 85 embert lőttek le az összecsapásokban vagy végeztek ki az egymással és az állam hatóságaival is szembeszálló kartellek bérgyilkosai.
Az ország, illetve a drogútvonalak ellenőrzéséért vetélkedő hat kartell megszabja az írott vagy elektronikus sajtóban dolgozó újságíróknak, hogy mit írhatnak vagy mondhatnak. A többség persze engedelmeskedik, ha kedves az élete a „vagy pénzt kapsz vagy ólmot” elv alapján, hiszen ebben az országban a legolcsóbb az emberélet: 500 dollárért bármelyik drogfüggő fiatal hajlandó egy emberélet kioltására. A rosszul fizetett állami hivatalnokok az állampolgárok bármilyen bizalmas információjával is akadálytalanul üzletelnek a világhálón.
De a lakosokon kívül már nem csak a sajtó munkatársai rettegnek biztonságukért és az életükért: május közepén rabolta el egy mindmáig ismeretlen csoport a kormányzó Nemzeti Cselekvés Pártjához (PAN) közeli egyik „erős” embert, egy volt elnökjelöltet. A család kérésére a sajtó és a hatóságok is ejtették az ügyet, hogy épségben és életben lássák viszont a most 69 éves „Jefe Diegót”, vagyis Diego Fernández de Cevallost, az 1994-es elnökválasztások egyik jelöltjét.
Négy éve a 2006. december 1-jén vitatott körülmények között beiktatott államfő, Felipe Calderón Hinojosa jól láthatóan az utcákra rendelte a hadsereget az állam és az egymás ellen is már nyílt drogháborút indító kartellek ellen. Mivel többek között az erőszakszervezeteket is áthatja a neoliberális gazdasági modell két jellemzője, a korrupció és a kisebb állam – a költséghatékonyság szellemében –, a rendőrség és a hadsereg is olykor eszköz, azaz például töltények nélkül maradt. És hiába tartottak tegnap kormányzóválasztásokat, a mexikóiakat most az egyik legnépszerűbb énekes, Sergio Vega meggyilkolása foglalja le. A kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó narcocorrido műfaj előadójának halálával még egyértelműbb a tény: már szórakozni se lehet felhőtlenül.