Budapest kulturális forgatagának szíve, a Terézváros tengelye, azaz a Király utca, a Nagymező utca és a Teréz körút vonzáskörzete egykoron földutak szegélyezte vályogházakból állt. Aztán jött az 1867-es kiegyezés, és a szépreményű kerület is a fejlődés útjára lépett. A kor politikusai, pénzemberei meg is látták benne a korlátlan kereseti lehetőséget: már ekkor virágozni kezdett az ingatlanpanama, ha csupán a Sugár úti palotaépítkezésekre gondolunk, majd feltűnt a porondon Karl Singer, magyarosított nevén Somossy Károly, a mulatóvilág spritius lectora, aki felismerve a polgárosodó réteg elvárásait, elkezdte kiépíteni a pesti Broadwayt. Budapest így nemcsak az intellektuális szórakozást kiszolgáló irodalmi kávéházai miatt, hanem orfeumai, mulatói, zengerájai és varietéi miatt is közkedvelt lett nemcsak a magyar nagyurak, de az európai polgárság körében is.
Az Andrássy utat is átszelő Broadway hosszú évtizedekig Budapest saját brandje volt, amelyet az ötvenes évek rezsimje tönkrevert. A rendszerváltást követően a kényszeres feledésbe merült igazi terézvárosi hangulat feltámasztása lett a kerületi vezetés célja is – vajmi kevés sikerrel vitték véghez tervüket.
Surányi j András korrajza, A pesti Broadway a terézvárosi mulatónegyed történetét meséli el, olyanformán, ahogy csak egy igazi lokálpatrióta teheti. A régmúlttól egészen a jelenig sorra veszi az öszszes híres épület sorsát, felidézve azokat is, amelyeket ma már csak a fotográfiák őriznek. És nem riad meg attól sem, hogy szembesítsen azzal, mára mivé is lettek ezek a helyek, vagy hogy feltegye a kérdést, sikerült-e a pesti Broadwaynek visszanyerni régi ragyogását, vagy csak halovány mása a vigalmi negyed boldog békeidőbeli eredetijének. Surányi sorra veszi a nagy hírű „orficsekeket”, éjszakai tivornyahelyeket: a Somossy Orfeumot, a Királyi Színházat, a Tátra mulatót, a Komédia Kabarét, a Télikertet. És hosszan elidőzik a nagy színészeknél, a mulatótulajdonosoknál, kabaréíróknál: részletes képet fest arról, hogyan nyűgözte le Wabitsch Lujza, a Télikert tulajdonosa francia mintára épülő műintézetével a publikumot, hogy milyen is volt Eggerth Márta, az elfeledett magyar Broadway-sztár, hogyan is bábáskodott Rott Sándor, a Folies Caprice egykori igazgatója a magyar varieté megszületésénél.
Surányi j András könyve igazi gyöngyszem, írója szívén viseli a kerület legendáriumát, töretlenül munkálkodik azon, hogy az egykori pesti Broadway ne merüljön feledésbe. Az információkat humoros anekdoták lazítják fel, de a könyv nagy erénye a hatalmas mennyiségű kép- és dokumentumanyag: korabeli képeslapok reprodukciói, látványtervek, plakátok, röpcédulák vagy autogrammal ellátott fotográfiák például Fedák Sáritól, Somogyi Nusitól vagy éppenséggel Lehár Ferenctől.
(Surányi j András: A pesti Broadway/Bródvéj. Fekete Sas Kiadó, 2009, Budapest, 3500 Ft.)
origo.hu
Holtan találták azt a nőt Walesben, aki egy hete tűnt el a munkahelyéről
