Sokkoló interjúban számolt be a szomáliai kalózok fogságában eltöltött négy hónapról egy román matróz a Cuget liber című lapban. Virgil Teofil Cretu és a szíriai legénység a kiszolgált Rim nevű hajón Ukrajnából Indiába, egy kandlai bontóba tartott február elején, amikor az Ádeni-öbölben egy nyolcfős banda túszul ejtette őket. A gépfegyveres és gránátvetőkkel felfegyverkezett, mezítlábas, szoknyás banditák pillanatok alatt elfoglalták a hajót. A Rim mellett rövidesen felbukkant egy NATO-hajó, fölöttük pedig egy helikopter körözött, de a banditák elzavarták őket, azzal fenyegetőztek, hogy mindenkit kivégeznek.
A hajót eltérítették az útról, majd valahol újabb 20-30 kalóz szállt fel, végül a szomáliai Gakan falu közelében lehorgonyoztak. Ekkor elkezdődött az alkudozás a hajó tulajdonosával. A fegyveresek 10 millió dollárt követeltek, a foglyoknak pedig megparancsolták, hogy szerezzenek pénzt valahonnan, a családjuktól, a kormányuktól, egyházaktól, tévéktől. Az idő azonban telt, a hajótulajdonos pedig nem fizetett, a váltságdíj folyamatosan csökkent. Amikor kiderült, hogy a legénységben egy román férfi is van, a banditák változtattak követeléseiken: egymillió dollárt a román, és egymilliót a szír államtól kértek.
Terrorban, halálfélelemben telt el ez a négy hónap, mesélte Cretu. A banditák felforgatták a hajót, számítógépeket, telefont kerestek. Amikor a CNN hírül adta, hogy 17-en szolgáltak a fedélzeten, a banditák egy héten át kutattak a többi hét matróz után. Később – szintén a tévéből – érkezett információk alapján már uránt, nukleáris fegyvert és vegyi anyagokat kerestek. Semmit sem találtak, hiszen a rozsdaette Rim éppen utolsó állomására tartott, mesélte Cretu. Amikor fogytán volt a víz és az élelem, a hajó főtechnikusától követelték a tengervíz-sótalanító berendezést, de nem volt mit előadnia, ezért láncra verték. A kalózok vezetője végül a szomáliai lakosságnak szánt ENSZ-segélyből vitetett élelmiszert a hajóra, azt mesélte, ők döntenek a segélyszállítmányok sorsáról. Máskor az egyik tengerészt megkötözték, lába mellé tüzeltek, majd súlyt kötöttek rá, és a cápáktól hemzsegő tengerbe merítették; követelték, adja elő az elrejtett fegyvereket.
A banditák gyakran rágtak valamilyen kábító hatású füvet, amitől engedékeny hangulatba kerültek, ilyenkor a foglyaik titokban hazatelefonálhattak. De amint elszállt a bódulat, elkezdődött a lövöldözés, a fenyegetőzés, a követelőzés. A jól szervezett, kisebb- nagyobb főnökök által irányított banditák mindegyikének három gépfegyvere volt, éjjel-nappal, egymást váltva őrködtek. Hamar összevesztek, ilyenkor egymásra is fegyvert fogtak.
Ahogy telt az idő, úgy csökkent a foglyok esélye a túlélésre, és egyre több konfliktus alakult ki közöttük is. Rájöttek, hogy senki nem fog fizetni értük, és megtudták, a banditák azt tervezik, kivégzik őket.
A kapitány, a román matróz, a főtechnikus és a szomáliai szakács végül úgy döntött, megszökik. Az alkalom május 12-én jött el, amikor a félmeztelen bűnözők egy mulatságot követő vita hevében éppen egymásra lövöldöztek, és a szakácsnak sikerült három fegyvert szereznie. Fegyverrel és puszta kézzel támadtak a banditákra, akik végül alulmaradtak, többen a tengerben, a cápák eledeleként végezték. A matrózok visszavették a hajó feletti uralmat, S. O. S.-jelet adtak le, majd nemsokára megérkezett a segítség.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
