Kiállás az autonómiáért

Néma himnusz. A világbajnokság mérkőzései előtt a spanyol válogatott tagjai mindig némák, a nézők egy része pedig gúnyosan lalázva énekli nemzeti himnuszukat, a Marcha Realt, ismertebb nevén a gránátos indulót. A magától értetődő magyarázat: nem írtak hozzá elfogadott szöveget. Száznegyven éve egyszer már hamvába holt egy szövegíró kísérlet, három éve pedig kudarcot vallott a spanyol szocialista kormány próbálkozása is. A spanyol nemzeti válogatott szerda este bejutott ugyan a vasárnapi döntőbe, de Katalónia székhelyén, Barcelonában például mindössze ötszáz szurkoló ünnepelt. A baszk lakosságú Navarra tartomány székhelyén, Pamplona egyik terén pedig megkéseltek egy spanyol nemzeti mezt viselő fiatalt. (S. T.)

Katalónia székhelyén, Barcelonában szombaton megismétlődött a történelem: ugyanúgy, mint 1977. szeptember 11-én, ezúttal is milliós tömeg vonult az utcákra. Akkor a katalánok a Franco-diktatúra idején felszámolt autonómiát követelték vissza, szombaton viszont azért tiltakoztak ennyien, mert két hete a spanyol alkotmánybíróság jelentősen megkurtította az autonóm országrész statútumát. A menet élén a jelenlegi és volt tartományelnök, illetve az autonóm parlament eddigi három vezetője haladt, és egy katalán nyelvű felirat volt olvasható: „Nemzet vagyunk. Mi döntünk magunkról.” Mögötte és középen pedig a hatalmas, huszonöt méter hosszú, tíz méter széles katalán lobogót vitték több tucatnyian. Az 1,6 millió lakosú Barcelona központja egyszerűen megbénult este hatra, a tiltakozó menet indulásakor: tudósítók jelentése szerint a tömeg percenként egy métert haladt. A menet útvonala és a környező utcák mind megteltek, de fél nyolckor békésen feloszlottak, miután a tüntetés végén elénekelték a katalán himnuszt (Els Segadors).
A tüntetés meghirdetője, az Ómnium Cultural szerint elérték céljukat, a másfél millió tüntetőt, míg a városi rendőrség 1,1 millió főre becsülte a résztvevők összlétszámát. A tiltakozás valószínűleg azért ért véget ilyen békésen és gyorsan, mert a politikai pártok eredetileg is csak azt akarták jelezni Madridnak: ekkora támogatást tudnak maguk mögött a megkurtított önkormányzat védelmében. A feloszlatás másik oka: maguk a tüntetők felül akarták írni a tiltakozás forgatókönyvét, hiszen nem volt ritka az olyan transzparens, amely egyértelműen a katalán függetlenségre célzott. Sőt a milliós tömegben olykor (több) százezer torok kiáltotta világgá egyszerre vágyát, a katalán függetlenséget.
A szocialista tartományelnöknek, Josep Montillának valósággal menekülnie kellett a tiltakozás végén, mert függetlenségpárti fiatalok puhasággal vádolták és rátámadtak. A mellette haladó Jordi Pujolt viszont annál inkább éltették: a 80 éves politikust elnökként ünnepelték. A katalán önkormányzat kidolgozója azt a nem lebecsülendő sikert mondhatja magáénak, hogy hatszor választották meg a tartomány vezetőjének. A katalán–spanyol ellentét ilyen mértékű kiújulása kényes kérdés, ezért a madridi kormány szocialista feje, José Luis Zapatero nem is utazott Johannesburgba, a spanyol nemzeti válogatott világbajnoki döntőjére.