Egy másik, különösen érdekes rajz egy hosszú nyakú, hegyes fülű, farkasszerű lényt ábrázol. Mellé Onfim ezt írta: „Én egy fenevad vagyok.” A képen olvasható dedikáció – „Üdvözlet Onfimtól Danilónak” – arra utal, hogy a rajz egy barátjának készült. A kutatók ezt a képet gyakran protoképregényként értelmezik: egy korai vizuális történetként, amelyben a fiú maga válik hőssé vagy szörnnyé a játék fantáziavilágában.
Sokáig puszta kuriózumként tekintettek Onfim firkáira, de ma már a középkori gyermekkor és az írott kultúra kutatásának kiemelkedő forrásai. A gyermeki vonások mögött spontaneitás és önkifejezés rejlik – olyan, amely hiányzik a kor kolostori kézirataiból.
Érdekes, hogy Onfim szinte minden lapon újra leírta a nevét. Ez a korai önazonosság jele, a szerzőség tudatos megélése. Rajzai és írásai így nem csupán tanulási gyakorlatok, hanem a személyes identitás megnyilvánulásai is.
Az írásbeliség tükre Novgorodban
A nyírfakéregkézirat-leletek révén a történészek pontosabb képet kaptak arról, milyen mélyen gyökerezett az írásbeliség a középkori orosz társadalomban. Ugyanazon rétegekben, ahol Onfim alkotásai előkerültek, kereskedelmi szerződéseket, magánleveleket és vallásos szövegeket is találtak. Ez arra utal, hogy az írás nem elszigetelt elittevékenység volt, hanem a mindennapi élet szerves része.
A gyerekek iskolákban tanulták meg az írás művészetét, fémből vagy csontból készült hegyes eszközökkel karcolva a friss nyírfakéregbe. A használt lapokat egyszerűen eldobták, de az agyagos talaj és a nedvesség csodával határos módon megőrizte őket évszázadokon át.
Onfim története emlékeztet arra, hogy a gyermeki képzelet és az írás hatalma képes túlélni az évszázadokat. A nyírfakéreg-kézirat nemcsak egy fiú üzenete a múltból, hanem annak bizonyítéka is, hogy az emberi önkifejezés legmélyebb gyökerei a játékban, az álomban és a tanulásban rejlenek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!