A 2008-as 167 ezer hektárra becsült terület helyett az idén öt százalékkal kisebb területen gondozzák a kokacserjéket a Dél-Amerika nagy részén végighúzódó Andok eldugott hegyoldalain. Vagyis a 119 ezer tonna, Peruban előállított kokain annyit jelent, hogy hiába kapálózik a nem éppen dicsőséges cím ellen, a jelentés szerint innen származik az említett mennyiség túlnyomó többsége, 45 százaléka. Kolumbia ugyanebben az időszakban valamivel kevesebbel, 39 százalékkal, vagyis 103 ezer tonnával a második helyre szorult. Bolívia megtartotta harmadik helyét, de tavaly is valamennyit nőtt a kokatermesztő terület. A felmérés elkészítői szerint Kolumbiában azért csökkent az itteni termőterület, mert hatalmas összegeket és erőket fordítottak a kábítószer-ellenes küzdelemre. Pedig a hetvenes évek vége óta Kolumbia neve valósággal összeforrt a kokainnal és a politikai álmokat is dédelgető mindenható drogbáró, a néhai Pablo Escobar nevével. A jelentés mindenesetre magasztalta a kolumbiai kormányok tevékenységét és elért sikereit a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmében.
Csakhogy Ricardo Vargas, a drogkereskedelem gazdasági működésének szakértője, a perui Acción Andina vezetője nem ért egyet a jelentéssel, és nem hiszi el, hogy valósak a benne közölt számok. Tudomása szerint a kolumbiai kokainkereskedők új útvonalakat találtak, és nyitottak a közép- és dél-amerikai földrész országainak csendes-óceáni partvidékein, ez a tény pedig legalábbis ellentmond az ENSZ adatainak. Vargas személyesen látta Kolumbiában a kokaültetvényeket, és azt tapasztalta, hogy az utóbbi években nemhogy nem csökkent, hanem jelentős mértékben nőtt a beültetett terület. Ezért személy szerint neki az a meggyőződése, hogy az ENSZ jelentése csak azt akarja alátámasztani, hogy a térségben minden rendben. Vargas következtetése: az Egyesült Államok a jelentés alapján azt akarja igazolni, hogy miért foglalkozik most egyedül a rá is egyre nagyobb veszélyt jelentő mexikói kartellekkel. Vargas igazát bizonyította egy váratlan felfedezés: az ecuadori–kolumbiai határ közelében, a múlt héten pénteken találtak egy házi készítésű és szinte teljesen kész tengeralattjárót. A mintegy 25 méter hosszú, három méter széles és magas járműről a helyi rendőrség és a DEA drogellenes egysége megállapította, hogy Mexikó lehetett az úti cél: a dízelolaj- és elektromos meghajtású hibrid motor képes lett volna 12 napig a víz felszíne alatt haladni akár nyolccsomós (15 km/órás) sebességgel. Sőt többek között légkondicionálóval és fürdőszobával is felszerelték a hat személy befogadására és négy tonna – például kokain – rakomány szállítására alkalmas járművet. A megrendelők nem sajnálták rá a pénzt: az Egyesült Államok kábítószer-ellenes részlegének becslése alapján négymillió dollárra becsülték az ügyes szerkezet gyártási költségeit és kommunikációs felszereléseit. A termesztők és a terjesztők tehát egyre furfangosabb eszközökhöz folyamodnak, hogy eljuttassák az „anyagot” a „fogyasztókhoz” vagy inkább a drogfüggőkhöz. Az észak-ecuadori terület hadseregcsoportjának parancsnoka a sajtótájékoztatóján elmondta, hogy meglepetésükre nem találtak kábítószert a félkész tengeralattjáróban. De nem először fedeznek fel ilyen járműveket: már öt éve Kolumbia csendes-óceáni partvidékén találtak ilyen mini-tengeralattjárókat, a kilencvenes években pedig Floridában elfogtak egy férfit, aki orosz tengeralattjárót akart eladni hasonló célra. Az ilyen tengeralattjárók fő úti célja természetesen a legnagyobb felvevőpiac, az Egyesült Államok, és az összes oda irányuló drogútvonal feletti ellenőrzés megszerzése. Ebben a küzdelemben most a jelenleg hat mexikói kartell folytatja ádáz küzdelmét egymással is, miközben már a kis közép-amerikai országokra is igyekeznek kiterjeszteni befolyásukat.
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
